Kovács Viktor A kanadai szövetségi választások során a politikai diskurzus középpontjában Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke által jelentett fenyegetés áll, miközben a globális felmelegedés elleni harc kérdése háttérbe szorult. A két legnagyobb párt, a Liberális Párt és a Konzervatív Párt, új energiarendszerek kiépítése mellett érvel, mivel Kanada igyekszik csökkenteni az Egyesült Államoktól való függőségét. Mark Carney, a Liberális Párt vezetője, ígéretet tett arra, hogy Kanadát a világ vezető szuperhatalmává teszi, mind a hagyományos, mind a zöld energia terén. Ezzel szemben a Pierre Poilievre vezette Konzervatívok az olaj- és gázipar fellendítésére és a szén-dioxid-adó eltörlésére helyezik a hangsúlyt. Ez a megközelítés radikálisan eltér a 2021-es választásoktól, amikor a környezetvédelem volt a legfontosabb téma a választók körében, és mindkét fél egyetértett abban, hogy Kanadának gyorsan át kell térnie a zöld gazdaságra, amit a nettó zéró kibocsátásról szóló törvény elfogadása is tükrözött 2021 júniusában.
Mark Carney, aki márciusban vette át a Liberális Párt vezetését és a miniszterelnöki posztot, hosszú múltra tekint vissza a klímaváltozás nemzetközi szószólójaként. Korábban az Angol Bank kormányzója, az ENSZ különleges megbízottja volt a klímaváltozás és a pénzügyek terén, valamint a Glasgow-i Pénzügyi Szövetség a Nettó Zéróért társelnökeként tevékenykedett, amely a COP26 egyik kiemelkedő eredménye volt. Azonban miniszterelnökként első intézkedése a fogyasztói szén-dioxid-adó eltörlése volt, amely a Liberális Párt egyik aláírási klímapolitikája volt. Ez a törvény 2019-ben lépett életbe, és extra terhet rótt a szén-, olaj- vagy gáztermékeket használó fogyasztókra. A lépés népszerűtlen volt, a Konzervatívok pedig könnyen hibáztathatták érte a kormányt a megélhetési költségek növekedése miatt. Poilievre még „Szén-dioxid-adó Carney”-nak is nevezte riválisát. Néhány elemző úgy véli, hogy az adó eltörlése okos politikai lépés volt, mások viszont hibának tartják. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klímapolitikai Központ igazgatója és Kanada Nettó Zéró Tanácsadó Testülete tagja elmondta: „Ha az első lépéseid között van a szén-dioxid ár eltörlése, akkor elfogadod azt a narratívát, hogy a klímaváltozási politika túl sok pénzbe kerül és nem jó nekünk, miközben ez nem igaz.”
Carney energiapolitikai javaslata, hogy Kanadát a világ vezető szuperhatalmává tegye a tiszta és hagyományos energia terén. Pragmatikus megközelítését hangsúlyozza, kampányában gyorsítaná a zöld energia projektek megvalósítását és ösztönözné a zöld közlekedést és épületeket, bár sok részletet nem osztott meg. Emellett a szén-dioxid-leválasztási technológiákba való befektetést is szorgalmazta. Azonban más tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy Carney klímával kapcsolatos retorikája némileg csökkent. A közvélemény-kutatások szerint 2023 végére a kanadai emberek figyelme a klímaváltozásról a megélhetési költségek, energia- és lakhatási árak emelkedésére irányult. Az ukrajnai háború új hangsúlyt fektetett Kanada bőséges természeti erőforrásaira, beleértve az olajat, gázt és fontos ásványokat.
Pierre Poilievre, aki Carney utódja szeretne lenni, a megélhetési költségekkel kapcsolatos kérdések mellett kampányol, valamint szigorúbb törvényeket sürget a bűnüldözés és a „woke” kulturális kérdések terén. Poilievre, akinek pártja erős választói bázissal rendelkezik az energiarészesedésben gazdag területeken, az olaj- és gázipar jelentős bővítésére és a szén-dioxid-adó eltörlésére összpontosít. Bár nem nyilatkozott arról, hogy támogatja-e Kanada nettó zéró céljait, érvelése szerint jobb lenne, ha India és más ázsiai országok a „piszkos szenet” tisztább kanadai olajjal és gázzal helyettesítenék.
A választók fejében azonban a legfontosabb kérdés, hogy melyik vezető képes a legjobban kezelni a Trump által képviselt feszültségeket. Ez különösen fontos az olaj- és gázipar szempontjából, hiszen Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajbeszállítója, a nyersolaj termelés körülbelül 90%-a az amerikai piacra kerül. Az energiatarifák hatása pedig katasztrofális lehet a munkahelyekre és a gazdaságra. Carney a legutóbbi vitájában kijelentette: „A kapcsolatunk az Egyesült Államokkal teljesen megváltozott. A csővezetékek nemzeti biztonsági problémát jelentenek számunkra.” Az Egyesült Államoktól való függés miatt újra felerősödött az érdeklődés a nyugati tartományokból keletre irányuló olaj- és gázszállítási csővezetékek iránt. Az előző próbálkozás, az Energy East csővezeték projekt 2017-ben leállt, számos tényező, köztük a hatalmas ellenállás miatt.
A választások során mindkét párt ígéretet tett arra, hogy gyorsítja az „energiakorridorok” kiépítését, bár Carney a csővezetékek támogatásával ellentmondásos helyzetbe került, mivel tudja, hogy ezek mélyen népszerűtlenek a környezetvédők körében. Az Insurance Bureau of Canada jelentése szerint 2024-ben a meteorológiai események miatt biztosított veszteségek 8,5 milliárd kanadai dollárra rúgtak, háromszor annyira, mint 2023-ban. Míg a két választási esélyes jelentős szerepet szán a fosszilis tüzelőanyagoknak Kanada gazdaságában, ez a megközelítés ütközni fog az ország klímával kapcsolatos kötelezettségeivel. Yves-François Blanchet, a Quebecben működő Bloc Québécois vezetője éles kritikát fogalmazott meg a két párttal szemben, mondván, hogy tagjaik tagadják a klímaváltozás valóságát. „Sajnálom, hogy tönkreteszem a bulit, de meséltek a tiszta olajról és gázról, ami nem igaz” – mondta a legutóbbi vitákban.
Kanada 2030-ig 40-45%-os csökkentést ígért a szén-dioxid-kibocsátás terén a 2005-ös szinthez képest, de 2023-ra csupán 8,5%-kal csökkent a kibocsátás. Akárki is nyer a választásokon, komoly kihívás előtt áll, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a fosszilis üzemanyagok szerepét a klímaváltozással kapcsolatos célkitűzésekkel. A kanadai állampolgárok április 28-án járulnak az urnákhoz, hogy kifejezzék véleményüket arról, mely
