Kovács Viktor A Szovjetunió időszakából származó űreszköz egy része valószínűleg visszatért a Föld légkörébe, miután több mint ötven évig pályán ragadt, jelentette be az Európai Űrügynökség (ESA). A Kosmos 482 nevű űrszonda 1972-ben indult útnak, hogy a Vénuszra kalandozzon, azonban sosem hagyta el a Föld pályáját, hanem négy darabra törve több mint öt évtizede keringett a bolygó körül. Az Európai Unió Űrfigyelő és Nyomkövető Központja (SST) közölte, hogy az egyik töredék – amelyről úgy vélik, hogy a leszállóegység – „valószínűleg” szombaton, 06:16 GMT (07:16 BST) körül lépett vissza a légkörbe. Jelenleg nem világos, hogy a tárgy a földre zuhant-e, vagy elégett a légkörben. Az is kérdéses, hogy pontosan hol lépett be a légkörbe.
Bár sok információ hiányzik az objektum visszatérésével kapcsolatban, az szakértők megjegyzik, hogy a Föld 70%-át víz borítja, így valószínűtlen, hogy jelentős kárt okozott volna. „Sokkal valószínűbb, hogy lottót nyer, mint hogy eltalálja ez a darab űrszemét” – mondta Stijn Lemmens, az ESA egyik vezető elemzője. A Kosmos 482 leszálló kapszuláját a Vénusz extrém hőmérséklete és nyomása ellen tervezték, ami robusztus hőpajzsot és tartós szerkezetet jelentett. Ezért a szakértők úgy vélik, hogy talán túlélheti a kontrollálatlan zuhanást a Föld légkörén keresztül.
Ugyanakkor a Kosmos 482 ejtőernyő rendszere, amelyet eredetileg a Vénuszra való lassú leszállásra szántak, valószínűleg több mint ötven év űrben töltött idő után már nem működik megfelelően. Lemmens elmagyarázta, hogy a „humán eredetű tárgyak visszatérése a Föld légkörébe viszonylag gyakori esemény”. Azt mondta, hogy a nagyobb űreszközök esetében ez hetente, míg a kisebbeknél naponta előfordul. Az objektumok általában elégnek a Föld légkörében, mielőtt a földre érnének.
A Kosmos 482 űrszonda nyomát most szorosan követik a nemzetközi űrügynökségek. Lemmens hangsúlyozta, hogy a jövőbeli űreszközöket úgy kellene tervezni, hogy azok biztonságosan eltávolíthassák magukat a pályáról, lehetőleg kontrollált visszatéréssel. Ez lehetővé tenné a leszállási helyek pontos előrejelzését, csökkentve ezzel a népes területeket érintő esetleges törmelékek kockázatát, és védve az embereket és az ingatlanokat, miközben „kezeljük az űrszemét környezeti hatását”.
A Kosmos 482 története jól mutatja, hogy az űrkutatás során nemcsak az új felfedezések, hanem a már meglévő tárgyak sorsa is fontos. A régi űreszközök, mint a Kosmos 482, nem csupán a múlt emlékeit őrzik, hanem potenciális kockázatokat is rejtenek a jövő számára. Az űrszemét problémája egyre sürgetőbbé válik, ahogy a világ egyre nagyobb mértékben függ az űrtechnológiától. Az ESA és más űrügynökségek arra törekednek, hogy a jövőben olyan megoldásokat találjanak, amelyek csökkentik a veszélyeket, és biztosítják a biztonságos űrtevékenységet. Ahogy a technológia fejlődik, úgy a kihívások is változnak, és a szakértőknek folyamatosan új stratégiákat kell kidolgozniuk a biztonságos űrkutatás érdekében.
