Kovács Viktor Oroszország továbbra is milliárdokat keres fosszilis tüzelőanyagok exportjából a nyugati országok felé, ami hozzájárul a teljes körű ukrajnai inváziójának finanszírozásához, amely már a negyedik évébe lépett. A BBC által elemzett adatok szerint a háború kezdete óta, 2022 februárjától kezdődően, Oroszország több mint háromszor annyi pénzt keresett szénhidrogének exportjából, mint amennyit Ukrajna kapott szövetségeseitől segélyként. Figyelembe véve, hogy Ukrajna nyugati szövetségesei több pénzt fizettek Oroszországnak a szénhidrogénekért, mint amennyit Ukrajnának nyújtottak, a kampányolók hangsúlyozzák, hogy Európa és Észak-Amerika kormányainak többet kellene tenniük a háború finanszírozását elősegítő orosz olaj és gáz megállításáért.
A fosszilis tüzelőanyagok eladásából származó bevételek kulcsfontosságúak Oroszország háborús gépezetének fenntartásához. Az olaj és a gáz Oroszország állami bevételeinek majdnem egyharmadát, valamint exportjának több mint 60%-át teszi ki. A 2022 februárjában kezdődött inváziót követően Ukrajna szövetségesei szankciókat vezettek be az orosz szénhidrogének ellen. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság betiltotta az orosz olaj és gáz importját, míg az EU a tengeri nyersolaj importját tiltotta meg, a gázt azonban nem. Ennek ellenére 2023 május végére Oroszország több mint 883 milliárd eurót (973 milliárd dollárt; 740 milliárd fontot) keresett fosszilis tüzelőanyagok exportjából a háború kezdete óta, beleértve a szankcióval sújtott országokból származó 228 milliárd eurót is, a Tiszta Levegő és Energiakutató Központ (CREA) adatai szerint. Ennek az összegnek a legnagyobb része, 209 milliárd euró, az EU tagállamaiból származott.
Az EU tagállamai továbbra is közvetlenül importálták a vezetékes gázt Oroszországból egészen 2025 januárjáig, amikor Ukrajna leállította a tranzitot, és az orosz nyersolajat is továbbra is vezetik Magyarországra és Szlovákiába. Az orosz gáz mennyisége is nőtt, a CREA adatai szerint 2025 januárjában és februárjában 26,77%-kal emelkedett az előző év hasonló időszakához képest. Magyarország és Szlovákia továbbra is kap orosz vezetékes gázt Törökországon keresztül. A nyugati erőfeszítések ellenére 2024-ben az orosz fosszilis tüzelőanyagok bevételei mindössze 5%-kal csökkentek a 2023-as évhez képest, a kivitelezett exportok mennyisége pedig hasonló, 6%-os csökkenést mutatott. Tavaly 6%-os növekedést tapasztaltak az orosz nyersolaj exportból származó bevételekben, és 9%-os éves növekedést a vezetékes gázból származó bevételekben. Az orosz becslések szerint a gáz exportja Európába 2024-ben akár 20%-kal is emelkedett, a folyékony földgáz (LNG) export pedig történelmi csúcsokat ért el.
Az EU külpolitikai vezetője, Kaja Kallas elmondta, hogy az unió nem vezette be a „legszigorúbb szankciókat” az orosz olaj és gáz ellen, mivel egyes tagállamok attól tartanak, hogy a konfliktus eszkalálódik, és mert rövid távon olcsóbb az orosz energiahordozók vásárlása. Az LNG-importokat nem vonták bele az EU által jóváhagyott legújabb, 17. szankciós csomagba, de az unió elfogadott egy ütemtervet az összes orosz gázimport leállítására 2027 végéig. Az adatok azt mutatják, hogy Oroszország fosszilis tüzelőanyagok értékesítéséből származó bevételei folyamatosan meghaladták azt az összeget, amit Ukrajna a szövetségeseitől kapott. A fosszilis tüzelőanyag iránti kereslet megnehezíti a Nyugat erőfeszítéseit, hogy korlátozza Oroszország háborús finanszírozási képességét.
Mai Rosner, a Global Witness kampánycsoport vezető kampányolója hangsúlyozta, hogy sok nyugati döntéshozó attól tart, hogy az orosz energiahordozók importjának csökkentése magasabb energiaárakat eredményez. „Nincs valós szándék sok kormányban arra, hogy korlátozza Oroszország olajtermelési és -értékesítési képességét. Túl nagy félelem van a globális energia piacokat érintő következmények miatt,” mondta a BBC-nek. A közvetlen értékesítések mellett az orosz olaj egy része harmadik országokban történő feldolgozás után kerül a nyugati piacokra, ami a „finomítási kiskapu” révén történik. A CREA három „mosodafunkciót” azonosított Törökországban és Indiában, amelyek orosz nyersolajat dolgoznak fel és az így kapott termékeket szankcionáló országoknak értékesítik. Az indiai kormányzat bírálta a CREA jelentését, mondván, hogy az megtévesztő erőfeszítés India hírnevének megsértésére.
A kampányolók és szakértők úgy vélik, hogy a nyugati kormányok rendelkeznek a szükséges eszközökkel és lehetőségekkel, hogy megakadályozzák az orosz kormányhoz áramló olaj- és gázbevételeket. Az egykori orosz energiaügyi miniszter-helyettes, Vladimir Milov, aki mára Putyin elkötelezett ellenfele, azt állítja, hogy az orosz szénhidrogének kereskedelmét érintő szankciókat szigorúbban kellene érvényesíteni, különösen a G7 országcsoport által bevezetett olajárplafon esetében, amely szerinte „nem működik”. Milov attól tart, hogy a Trump által indított amerikai kormányzati átalakítás gátat vethet az olyan ügynökségek, mint az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma vagy a Külföldi Eszközök Ellenőrzési Hivatala (OFAC) működésének, amelyek kulcsszerepet játszanak a szankciók érvényesítésében. A másik lehetőség a folyamatos nyomásgyakorlás Oroszország „árnyékflottájára”, amely hajókat használ a szankciók megkerülésére. „Ez egy összetett műtét, amelyhez időközönként új szankcionált hajók, fedőcégek, kereskedők, biztosítók stb. közzététele szükséges,” mondta Milov.
Számos szakértő hangsúlyozza, hogy az orosz LNG-importok leállítása és a finomítási kiskapu bezárása fontos lépések lennének a Nyugat orosz szénhidrogénfüggőségének megszüntetésében. Raghunandan szerint viszonylag egyszerű lenne az EU számára lemondani az orosz LNG-importokról, hiszen az orosz LNG-export 50%-a az EU-ba irányul, és 2024-ben az EU összes LNG-fogyasztásának mindössze
