Pete Hegseth, az Egyesült Államok védelmi minisztere figyelmeztetett, hogy Kína „közvetlen” fenyegetést jelent Tajvanra, és arra ösztönözte az ázsiai országokat, hogy növeljék védelmi kiadásaikat, valamint működjenek együtt az Egyesült Államokkal a háború elkerülése érdekében. Hegseth a szombati, magas szintű ázsiai védelmi csúcstalálkozón kifejtette, hogy az Egyesült Államok nem kívánja dominálni vagy megfojtani Kínát, de nem engedi meg, hogy elűzzék Ázsiából, és nem tűri, hogy szövetségeseit megfélemlítsék. Az eseményen elmondta, hogy Kína hegemonikus hatalomra tör, és célja, hogy uralja és kontrollálja a régió nagy részét. A Kínával való feszültség növekedésével sok ázsiai ország aggodalmát fejezi ki a lehetséges instabilitás miatt, amennyiben Kína inváziót indít Tajvan ellen, amely egy önállóan kormányzott sziget, de Peking igényt tart rá.
Hegseth a Szingapúrban megrendezett Shangri-la párbeszéden hangsúlyozta, hogy Kína hitelesen készülhet arra, hogy katonai erőt alkalmazzon a hatalmi egyensúly megváltoztatására Ázsiában. Megemlítette, hogy Xi Jinping, Kína elnöke egy 2027-es határidőt állított fel, amely szerint Kínának fel kell készülnie a Tajvan ellen indított invázióra. Ezt a határidőt az Egyesült Államok tisztviselői és tábornokai évek óta emlegetik, de Peking soha nem erősítette meg. Hegseth azt is hozzátette, hogy Kína már most is azon dolgozik, hogy megépítse azt a katonai kapacitást, amely szükséges az invázió lebonyolításához, folyamatosan edz és gyakorlatokat végez.
A védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy bármilyen kísérlet, amelyet a kommunista Kína Tajvan meghódítására tesz, „pusztító következményekkel járna” az indo-csendes-óceáni térségre és a világra nézve. Kijelentette, hogy a fenyegetés valós, sőt, akár közvetlen is lehet. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok nem háborút vagy konfliktust keres Kínával, és nem kívánja megfojtani azt, csupán biztosítani akarja, hogy Kína ne dominálhassa őket, illetve szövetségeseiket.
A kínai nagykövetség Szingapúrban reagált Hegseth szavaira, mondván, hogy a beszéd „provokációkkal és uszítással teli”, és hogy Hegseth „folyamatosan rágalmazta és támadta Kínát, miközben felnagyította a magát ‘Kína fenyegetésnek’ nevező problémákat”. Az Egyesült Államok, vélekedtek, a legnagyobb „bajkeverő” a regionális béke és stabilitás szempontjából. A kínai nagykövetség példaként említette az Egyesült Államok által a Dél-kínai-tengeren telepített támadó fegyvereket és a hírszerzési tevékenységeket, amelyekkel Kína „szigeteit és zátonyait” célozzák.
A Shangri-la párbeszéd, amelyet az International Institute for Strategic Studies szervezett, hagyományosan platformot biztosít az Egyesült Államok és Kína számára, hogy bemutassák ajánlataikat az ázsiai országoknak, ahogy a két nagyhatalom rivalizál egymással. Míg idén az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb delegációját küldte el, Kína alacsonyabb szintű csapatot küldött, és lemondta a tervezett beszédét. A kínai állami média megpróbálta csökkenteni a helyzet jelentőségét, mondván, hogy a védelmi miniszter nem küldése „nem értelmezhető túl”.
Hegseth hangsúlyozta, hogy a háború elkerülése érdekében az Egyesült Államok „erős elrettentő pajzsot” kíván kialakítani szövetségeseivel, és arra ösztönözte az ázsiai országokat, hogy növeljék védelmi kiadásaikat. Példaként említette Európát, ahol számos ország, például Észtország, már lépéseket tett a védelmi kiadások növelésére. Kiemelte, hogy a kulcsfontosságú ázsiai szövetségeseknek is részt kell venniük a védelem megerősítésében.
A beszéd során Hegseth figyelmeztette az ázsiai országokat, hogy kerüljék a Kínával való gazdasági kapcsolatokat, mivel Peking ezeket „zsarolóeszközként” használhatja. Hegseth szavai azt mutatják, hogy az Egyesült Államok nemcsak a katonai, hanem a gazdasági befolyását is szeretné erősíteni az ázsiai térségben, figyelemmel a Kína által jelentett fenyegetésekre. A politikai helyzet bonyolultságát tovább növeli, hogy a regionális országok között eltérő vélemények vannak Kína szerepéről és fenyegetéseiről. Az Egyesült Államok szándéka, hogy szorosabb kapcsolatokat építsen ki a térségben, és megvédje szövetségeseit, világos, de a jövőbeni reakciók és a helyi politikai dinamikák kérdésesek maradnak.