Phoo Magazin | Sebestyén László
Phoo Magazine - Budapest based visual storytelling magazine - Kortárs Fotográfiai Magazin
Phoo Magazin, Phoo, Phootographers, Kortárs Fotográfiai Magazin, Visual Storytelling, Professional photography, magazine, phoo.hu, hungarian, budapest, kálló péter, visual, vizuális, fotóesszé, sorozat, igényes tartalom, fotózás, hasselblad, leica, nikon, szabadidő, tartalom szolgáltatás, fekete-fehér, színes, kodak, fotóriport, like, facebook, twitter, ingyenes, okos, képírás, képíró, magyar, fényképezés, VII magazin, new york times, lens culture, visual culture, vizuális kultúra, vizuális kommunikáció, BKF, MOME, muosz, kiemelkedő, minőség,
131
archive,tag,tag-sebestyen-laszlo,tag-131,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.6,wpb-js-composer js-comp-ver-4.3.4,vc_non_responsive
Fekete István: Nagyszülők

Átmenés – Jól vizsgáztak


A tavalyi év zárásaként a Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporteri szakának hallgatói féléves vizsgát tettek, ezekből munkákból mutatunk egy válogatást.
–Egyedi és változatos munkák készülek – értékelte Keleti Éva fotográfus a MÚOSZ tiszteletbeli elnöke. A hallgatók két rövid sorozat elkészítésével adtak számot az eddig tanultakról. A beadott képriportokat Szarka Klára kurátor, szakíró, Szigeti Tamás és Sebestyén László fotográfusok a Bálint György Újságíró Akadémia tanárai értékelték.

 

20151029_maltaifoci_004_f_i

Fekete István: Máltai foci

 

20151218_slammerek_004_p_a

Polgár András: Pion István (slammer)

 

20151218_fodrasz_006_m_d

Mitrik Dóra: Fodrásznál

 

A_masik_nem_3

Kocsány Kornél: Másik nem

 

20151215_utcankeresok_022_r_d

Rejtő Dávid: Utcán keresők

 

20151127_rock_001_k_k

Kocsány Kornél: Rock (Y generáció)

 

20151121_Esos_vasarnap_004_t_l

Török Levente: Esős vasárnap

 

20100423_Artistak_005_m_b

Marton Bea: Artisták

 

6

Bellai László: Párizs

 

005

Ambrus László: Közöny

 

2

Pálfi Balázs: Portrék

 

1rejto

Rejtő Dávid: Panelélet

 

0
Kerekes Gábor Z31 2013 18,5x26 cm ezüst baritált dokupapír

Zóna

 

Kerekes Gábor kiállítása a művész hagyatékában (KEREKES GÁBOR ARCHÍVUM-KGA) föllelhető Zóna című sorozatának darabjaiból lett összeállítva. A Dorsy Galéria közreműködésével létrehozott tárlat tulajdonképpen egy posztumusz „premier” bemutató, mert ebből a sorozatból az Artphoto Galéria rendez először tárlatot, a művész 2014-ben bekövetkezett halála után.

Kerekes Gábor Z49 2013 18,5x26 cm ezüst baritált dokupapír
A képek keletkezésének történeteként említhető, hogy Kerekes Gábor több mint egy évtizede vásárolt egy 16 mm-es Bolex (Kerekesre jellemzően kézzel felhúzható, mechanikus) filmkamerát, amivel többféle koncepció alapján rendszeresen készített filmfelvételeket. Többször visszajárt Tatabánya pusztuló ipari tájaira és más hasonló, enyésztnek meghagyott, posztindusztriális területekre. Az így leforgatott sorozatfelvételekre, 16 mm-es negatívokként tekintett és 2012 decemberében megkezdte a válogatást a filmkockákról, amikről az általa készített nagyítások születtek. Úgy érezte, hogy a 16 mm-es kisméretű negatívok fölnagyítása, jobban mondva „szétesése” által megadhatók azok a formai keretek, amik fölerősítik a művészeti szándékot és jól illeszkednek a kizárólag múlandósággal terhelt tartalomhoz.

Kerekes Gábor Z46 2013 18,5x26 cm ezüst baritált dokupapír

A képek tájai, és maga a dokupapíros képi világ is, egy kaotikus, utópisztikus, romos, disztópikus univerzumról tudósitanak, kivétel nélkül embernélküliek, talán az alkotó belső halálérzetét, elmúlás feletti melankóliáját rögzítik, illetve vetítik ki. Nem véletlen Tarkovszkij Stalker filmjének idézése, ahonnan a kiállítás és a képek Zóna címe keletkezett.

Kerekes Gábor Zóna című sorozatának, a most bemutatásra kerülő 35 darabos vintage képanyagát november 22-ig tekithető meg az  ARTPHOTO GALÉRIÁBAN
H–Sz–P: 14–19, Szo: 11–14 óra között, valamint előzetes egyeztetés alapján.
Kerekes Gábor Z37 2013 18,5x26 cm ezüst baritált dokupapír

 

 

0
101

99 óra Amszterdamban

Egy időre elég volt Amszterdamból – gondolom a negyedik látogatásom negyedik napján.

A trippünk kötelező gyakorlatai után a Rembrandtpleinen ülünk és fahéjas tejszínhabot

kanalazunk a holland almatorta, az appeltaart mellé, mint két német nyugdíjas. De hol is kezdődött?

 

1832

 

Nincs még egy város, ami ilyen gyorsan befogadná az utazót. A pályaudvar, ami a reggeli érkezéskor

még lebilincselő forgatag, délutánra csak egy eszköz, igazodási pont, találkozóhely, ahol – Máraival

szólva – úgy mászkálunk, mint akinek egyértelmű és fontos dolga van a városban és egyáltalán nincs

elkápráztatva a színes felvonulástól.

102 103 104

 

 

4604

Másnap már eltévedt turistákat igazítunk útba. Harmadnap holland történészhallgatókkal és ortodox vegákkal

politizálunk egy külvárosi étterem kertjében, ahol önkéntesek hétfőnként „volkskeuken-t” –népkonyhát – működtetnek,

miközben odabent egy kelta punk-rock-folk formáció zenél .

 

Amszterdamban járva az embernek tíz percenként kedve támad csettinteni és leszögezni: ezek ügyesek, így

kell ezt csinálni! Ebben a kereskedővárosban több száz év alatt csiszolódtak ki a különböző irányzatok.

A műfajok szárba szökkentek, kivirágoztak, vadhajtásokat hoztak, de aztán az évszázadok rutinja levagdosta róluk

a felesleget. Építészet, gasztro vagy design, teljesen mindegy, sehol egy eltúlzott díszítés, hivalkodó ciráda vagy felesleges centiméter.

105

 

 

5410

Több kötetet lehetne teleírni Hollandiáról, a hajós nemzetről, akik még az ipari forradalom előtt

elpáholták az angol tengeri flottát, mert a szélmalom-hajtotta fűrészgépekkel beelőzték a brit

hajógyártást. Amszterdamról, a vágáns kereskedővárosról, az első multi, a Kelet-indiai Társaság

alapítóiról, a zseniális gátépítőkről, Van Goghról és az arany évszázadról, de nem tudok most ezekről

írni.

106

 

6900

Elfáradtam attól a sok kéktől meg zöldtől. A hajó, amin lakunk csendesen ringatózik alattam, a vízen a kikötő és a

belváros fényei tükröződnek, de erre már nem veszem elő a gépet. Láttunk mindent, amit

kellett, a hátizsákban ott lapul a szuvenír sajt meg a tulipánhagyma,  a hajónk manchesteri kapitányával vidáman lekezelünk,

a napunkról érdeklődik. Elhagytuk Kelet-Európát, de jó érzéssel tölt el a tudat, hogy itt is otthon vagyunk.

 

Már otthon-otthon, az íróasztalon előttem hever az a tipikus amszterdami szemétkupac… Vonatjegy, Eindhoven-

Amsterdam Centraal, enkele reis. GVB villamosjegy. Egy fél zacskó Camel dohány, roken is dodelijk.

Egy félbetépett beszállókártya, meg az a kék-fehér papírzacskó, amibe a Damrak ajándékboltjaiban

csomagolják be neked a sztriptíztáncosnőt formázó hamutálat, amit úgyis megveszel.

107  108

Bámulom a szemétkupacot és leesik, hogy már mennék is, vissza a furcsa tengerpartra, ami olyan,

mint a trópusokon, csak éppen hűvös van, vagy a lepusztult hajógyárba, amit hippik, művészek

és újabban világméretű médiacégek vettek birtokukba. Elveszni a piroslámpás negyed sikátoraiban,

majonézbe mártogatni a füstölt lazacot, frissen sült Stroopwafelt zabálni vagy a bolhapiacon hallgatni

egy marokkói sztoriját arról, hogy milyen kedvesek voltak vele a magyarok, amikor 1968-ban nálunk

turnézott az Eötvös-cirkusszal. Szé-ged, Cég-léd, Százhá… Százhálom… Százhalobátta – mondta a marokkói.

A sztorija valószínűleg igaz volt, nem csak azért dobta be, hogy megvegyem tőle a 100 éves kézi kávédarálót.

Ha visszamennénk ihletért, talán még egy épkézláb befejezés is eszembe jutna ehhez az íráshoz.

 

szöveg: Rusznák Gábor

kép: Sebestyén László

5
hegyibeszed_150315-01-1

Lehívja

A víztoronynál tértem magamhoz, időben, éppen elhatároztam, hogy felmászom. A kisrádióm később újra szerepet kapott, rá lehet bízni a dolgot, de azzal az impozáns épülettel szemben tehetetlen volt. Hiába, menni kellett, föl a tetejére, hogy Zsuzska lássa, jövök. A kollégium a város szélén. A város a kollégium szélén. A szögesdróttal próbáltam vigasztalni magam, a víztorony kerítésének tetején tekeredett.
Nem használt. Rángattam a láncot a kapun, simán legyőzöm az embert a fizikával, a rozsda és az idő nekem dolgozik, mindenki nekem dolgozik az embereken kívül.
Nem jutottam be. Nem is akarok. Továbbindultam a szél felé, végre egy jó szám. Hej, most!
A bejáratnál tértem magamhoz, addig arra gondoltam, hogy, 

semmire nem emlékszem. 
Azt mondtam a portásnak, hogy látogatóba érkeztem, de utánam jött. Kinyomult a fülkéből, érett pattanás. Bevallottam neki a lányt. Várjak a társalgóban. Támogass, hej, most! Leültem minden üres asztalhoz, elővettem a bort. Megint jó, kakaót rá! A kakaó gondolatától émelyegni kezdtem, szarul szólt a kisrádió az üres társalgóban, menekülni próbáltam. Berántottam az ajtóval, ugyanaz a kilincs kint és bent, ez szex. Csak erre jártam, szia, dugóhúzót nem hozott, valamivel, végül kulccsal, jó kis rádió, szereted? Nagyon. Erekciómat a szájába képzelem. Nem hív fel, koszos az ablak, milyen lehet itt lakni, kivárom, ha már idáig eljöttem. Sörrebor, semmikor, mindenkor, még egy kör, már nem kívánom. A szája, a szeme, merem megnézni a mellét, lerészegedem. Tudtam, hogy szeret. Még egy szám, de nem.
A folyosó végén balra, második emelet, ezt képzelem. Még marad, marad még. Egész végig rossz zene szólt, összetörtem a rádiót. Hallod? Kihallatszik, milyen jó velem? Felment, koszos napsugarak és magamhoz tértem. Kifelé a portásra nem emlékszem.
Fáztam, nem a víztorony felé, csak simán hazamegyek.

 

Fotó: Sebestyén László
Szöveg: Freisinger Balázs

3
reszegeszhead

Rész – egész

 

Ha lencsét helyezünk a szemünk elé megváltoztatja a látott képet. Fordítsuk meg a dolgot. Mi történik akkor ha a torzításmentes üveglapocskákat elhagyva, egy lencsenélküli szemüvegen át szemléljük a minket körbevevő valóságot. Persze el kell döntenünk mi a valódi.

 Mit határozunk meg igazinak?

 Objektív nélküli camera obscurájával készített felvételeket Sebestyén László fotográfus. Furcsa városképei egy különös arcélt rajzol Budapestről.

102

103

104

105

106

107

108

4