Phoo Magazin | magnum
Phoo Magazine - Budapest based visual storytelling magazine - Kortárs Fotográfiai Magazin
Phoo Magazin, Phoo, Phootographers, Kortárs Fotográfiai Magazin, Visual Storytelling, Professional photography, magazine, phoo.hu, hungarian, budapest, kálló péter, visual, vizuális, fotóesszé, sorozat, igényes tartalom, fotózás, hasselblad, leica, nikon, szabadidő, tartalom szolgáltatás, fekete-fehér, színes, kodak, fotóriport, like, facebook, twitter, ingyenes, okos, képírás, képíró, magyar, fényképezés, VII magazin, new york times, lens culture, visual culture, vizuális kultúra, vizuális kommunikáció, BKF, MOME, muosz, kiemelkedő, minőség,
170
archive,tag,tag-magnum,tag-170,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.6,wpb-js-composer js-comp-ver-4.3.4,vc_non_responsive
Mexicans arrested while trying to cross the border to United States. San Ysidro, California, USA, 1979 © Alex Webb/Magnum Photos

Élő közvetítés: Alex Webb

 

 

Megnyílt a Budapest Fotófesztivál, ennek keretén belül pedig Alex Webb fotográfusnak, a Magnum ügynökség tagjának önálló kiállítása a Műcsarnokban. A sajtótájékoztatót a Phoo facebook oldalán élőben közvetítettük.

 

 

 

A Phoo Magazin kiemelt médiatámogatója a Budapest Fotófesztiválnak

0
  • Bombardopolis, Haiti, 1986 © Alex Webb/Magnum Photos
  • Mexicans arrested while trying to cross the border to United States. San Ysidro, California, USA, 1979 © Alex Webb/Magnum Photos
  • Bombay, India, 1981 © Alex Webb/Magnum Photos
  • Gyerekek játszanak az udvaron, Tehuantepec, Oaxaca állam, Mexikó 1985  © Alex Webb/Magnum Photos

A Magnum és más nagyágyúk

 

 

Február 28-án indul útjára a Budapesti FotóFesztivál, melynek a Phoo Magazin kiemelt médiatámogatója: két hónapon keresztül reflektorfénybe kerül a kortárs hazai és nemzetközi fotográfia. Az itthon egyedülálló kezdeményezés egyik szenzációja a Magnum fotóügynökség tagjának,  Alex Webb-nek a kiállítása lesz. A megnyitóra, a Műcsarnokba, a művész maga is ellátogat.  A rangos programsorozat persze számos izgalmas eseményt és kiállítást kínál, ezekről is beszélgettünk a fesztivál főszervezőjével, Mucsy Szilviával.

 

 

 

mucsyszilvi_portraitFotóművészként dolgozol, emellett azonban tanítasz a Corvin rajziskolában, a Random egyéni képzésén és márciustól a Werk Akadémián is. Te vagy továbbá a Magyar Fotográfusok Társaságának és a Random kortárs fotóművészeti csoportnak az elnöke. És most itt a Budapest FotóFesztivál, nem semmi! Hogy született meg az ötlet?

Athénban, az Akropolisszal szemben egy kávézó tetőteraszán ültünk Somosi Rita művészettörténész/kurátor barátnőmmel, akivel az Athens Photo Festival rendezvényére látogattunk ki, még 2015-ben. A főváros-brand fotós rendezvényekről, programokról beszélgettünk, és felvetődött az ötlet, hogy miért ne lehetne Magyarországnak is egy ilyen jellegű fesztiválja?! Bíztunk abban, hogy közönségprogramokkal és kiállítás sorozatokkal egy igazán színes rendezvényt tudnánk létrehozni. Fontosnak tartottuk, hogy kis csapatunkat egy kiváló fotótörténész munkája is segítse – akinek jó rálátása van a fotográfiára különböző nemzedékeire -, s teljesen egyértelmű volt, hogy Szarka Klárát kérjük fel arra, hogy csatlakozzon hozzánk… Végül hárman kezdtük el szervezni a fesztivált.

 

Mitől különleges vállalkozás a hamarosan rajtoló FotóFesztivál?

Budapest pezsgő fotográfiai központtá alakul majd a fesztivál idejére, és reményeink szerint nem csak itthon, hanem hamarosan nemzetközi viszonylatban is tájékozódási ponttá válik fővárosunk. A Budapest FotóFesztivál célja, hogy a nagyközönséget is megismertesse a fotográfia világával. Olyan programokat szerveztünk, amelyek a szakma számára izgalmasak, ugyanakkor a fotózásban kevésbé jártas emberek számára is befogadhatók, érdekesek. Fotográfusként fontosnak tartom azt, hogy olyan kiállításokat is bemutassunk – ezután minden évben -, ami a szakmát is inspirálja.

 

 

 

PANAMA. Yaviza. 2004. Along the river. - Alex Webb / Magnum

Along the river, Yaviza, Panama, 2004 © Alex Webb/Magnum Photos

 

 

Milyen programokkal debütál a fesztivál?

Igazi ínyencség lesz a szakma és a nagyközönség számára a Magnum ügynökség híres fotográfusának, Alex Webbnek, A fény szenvedése / The Suffering of Light című kiállítása. A másik kiemelt esemény a Szubjektum lesz, amely igazán méltó helyen, a Várkert Bazárban kap otthont, és a kortárs magyar fotográfia különböző nemzedékeinek munkáit mutatja be. Ez egy nyílt pályázat nyomán, kurátori döntés alapján létrejött tematikus kiállítás, amely minden évben újabb témát mutat majd be. A harmadik fő helyszín a fesztiválközpontként funkcionáló Budapest Projekt Galéria lesz, ahol a közönség találkozhat a görög Photometria fesztivál válogatott munkáival és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) végzős fotográfusainak anyagával is.

A kiemelt események mellett számtalan galéria és nemzetközi kultúrintézet készül saját kiállítással, és lesznek interaktív programok, mint fotómaraton, múzeumpedagógiai foglalkozások, portfólió review és még hosszan sorolhatnánk.

 

Ha jól tudom, ilyen nagyszabású Magnumos kiállítás még soha nem volt Magyarországon, de még a régióban is egyedülállónak számít. Alex Webb pedig a kortárs fotográfia egyik legismertebb alakja.  

Valóban. Kortárs Magnum fotográfus önállóan még nem állított ki Magyarországon. Alex Webb pedig nagy kedvencem, régi álmom vált valóra azzal, hogy elhozhattam a kiállítását Magyarországra. Sokat jelentett az amerikai nagykövetség támogatása, akik partnerek voltak ebben, hiszen kiemelt figyelmet fordítanak az amerikai kortárs kultúrára. Hálásak vagyunk továbbá a Műcsarnoknak is: a múzeum vezetői örömmel álltak az ügy mellé, fontosnak tartják a fotográfiát, mint művészeti ágat. És a fesztivál okán köszönetet kell mondanunk a Fővárosnak is, hogy hozzá segített ahhoz, hogy reflektorfénybe helyezzük a magyar fotográfiát.

 

Kiss Andrea – FemMe

Kiss Andrea – FemMe

 

 

Mi a véleményed a kortárs magyar fotográfiáról, felvesszük a versenyt a világgal? Milyen pozitívumokat és/vagy problémákat látsz a mai magyar fotós életben

 

A magyar és nemzetközi szakemberek véleménye is egyértelműen az, hogy a kortárs magyar fotó világszínvonalú. A kérdés inkább az, hogy milyen lehetőségük van a magyar fotográfusoknak arra, hogy ezt megmutassák. Az internet által nyújtott lehetőségek ellenére a magyar fotósok még mindig egy hajszálnyi hátránnyal indulnak a karrierépítés útján – akár az európai fotósokhoz képest is. Ennek okai elsősorban a megjelenési lehetőségek és az ösztöndíjak hiányában keresendők. Problémát jelent az is, hogy jelenleg nagyon kevés galéria foglalkozik a fotográfiával, mint műtárggyal. A fesztivállal ezen a berőgződésen is szeretnénk változtatni.

 

poth_zsofia_2016-300x200

Póth Zsófia – Metropolitan Egyetem

Milyen terveitek vannak a Budapest FotóFesztivállal?

Évről évre izgalmas sztárkiállításokkal és mind inkább változatos programokkal szeretnénk kedveskedni az érdeklődőknek. A hazai közönség megszólítása mellett törekszünk arra, hogy az évente megrendezett fesztiválnak pozitív nemzetközi visszhangja legyen. Annak érdekében, hogy felkerüljünk Európa térképére, beléptünk a PHEN (Photo Europe Network) hálózatba, ahol a legnagyobb európai fesztiválok működnek együtt. Kiemelten fontos számunkra, hogy a fotográfiát, mint műtárgyat is bemutathassuk, ezért évente egy-egy gyűjtői kiállítás számára is helyet biztosítunk. A legfőbb cél pedig az, hogy a fotográfia művészeti ága minél több embert megszólítson.

Készítette: Kocsány Kornél

www.budapestphotofestival.hu

https://www.instagram.com/budapestphotofestival/

bpf-logo

0
eugene

W. Eugene Smith Nagydíj

Tegnap hirdették ki az egyik legnagyobb nemzetközi fotográfiai elismerést, a W. Eugene Smith Nagydíjat, melyet ebben az évben a 45 éves Matt Black, a Magnum fotográfusa nyert ‘A szegénység földrajza‘ című anyagával, mellyel a tavalyi évben elnyerte a TIME Magazin Év Instagram fotósa díját. A projektbe a kilencvenes évek közepén kezdett bele a kaliforniai Central Valley-ben, miután feladta napilapos állását. Két évtizedet töltött azzal, hogy dokumentálta a környékbeli gazdálkodást, a migrációt és a szegénységet. Több, mint 70 várost, települést valamint vidéki közösséget járt be, melyeknek a lakosságának a 20%-a szegénységben él.

“Szegények közt éltem az egész életem” – írja a Facebook és Instagram oldalára Matt Black, ahol térképen bejelölve, pontosan dokumentálta munkáit. “Central Valley vidéki mezőgazdasági régió. Ahonnan én jövök ott a legmagasabban koncentrált a szegénység az USA-ban és a három legszegényebb nagyvárosnak ad a otthont a régió. Felnőtt életem nagy részében tanúja voltam és lefényképeztem ennek hatását: kilátástalanságban felnőni, egy olyan világban, amely nem törődik ezzel.”

A fenti videót a TIME Magazin készítette Blackről 2014-ben, az Instagram díj kapcsán.

weugene

Szerda este Black, a Magnum jelöltje átvette a 30 ezer dollárral járó díjat a new yorki Vizuális Művészetek Kollégiumától. Elmondta, hogy folytatni szeretné a munkát, továbbra is fókuszálva az Egyesült Államok belsejére.

A W. Eugene Smith Foundation 5 ezer dolláros ösztöndíját Marcus Bleasdale nyerte, míg Tom Garber Pixel Nemzet című filmje, mely arról szól, hogy a digitális képek, hogy változtatják meg a világot, megkapta a Howard Chapnick Nagydíj szintén 5 ezer dolláros jutalmát.

William Eugene Smith (1918-1978) amerikai fotóriporter volt a múlt században. Híres szakmai elkötelezettségéről, megalkuvást nem ismerve, munkáival megteremtette a fotográfia etikai normáit, a fotó esszét, mint műfajt kifinomult formára fejlesztette. Leghíresebb munkáiban brutális realizmussal tárja a néző elé a II. világháború borzalmait vagy a Dr. Schweizer klinika nehézségeit az egyenlítői Afrikában. Kansas-ben született, a középiskola elvégzése után a helyi lapnál kezd el  dolgozni, majd New Yorkba költözik és nem sokkal később a Newsweek-nél folytatja munkáját. Ismert lett tüskés természete és szüntelen perfekcionizmusa miatt, mégis kirúgják a laptól, mert nem hajlandó középformátumú fényképezőgépet használni. 1939-ben csatlakozik a Life magazinhoz, ahol továbbra is 35 mm-es kamerával dolgozik tovább. 1950-től a legnagyobb lapok közlik fotóesszéit, 55-től pedig csatlakozik a Magnum fotóügynökséghez. Halála után két évvel alapítják meg W. Eugene Smith Foundation-t, mely kivételes teljesítményű fotográfusokat támogat azóta minden évben, különösen szem előtt tartva az emberközpontú ábrázolásmódot.

(forrás: http://mobile.nytimes.com/blogs/lens/2015/10/14/w-eugene-smith-grants-honor-humanistic-photography http://time.com/4073718/eugene-smith-2015-matt-black/)
2
image

Henri Cartier-Bresson és Martine Franck

Szerelem a keresőn keresztűl

Két nagyszerű fotográfus szerelméről ír Richard Conway a Time hasábjain. Bresson és Martine Franck elkötelezetten kitartottak két szenvedélyük, egymás és a fotográfia mellett egy életen át. Charlie Rose híres beszélgetős műsorában, Amerika leghíresebb talk-showjában, Franck elárulta, hogy a Magnum alapító Bresson kontakt nézegetés ürügyén csábította el a hosszú lábú fotográfus nőt.

A vonzalom kölcsönös volt, és annak ellenére, hogy a francia Bresson 30 évvel idősebb volt, életük végéig, Bresson 2004-ben bekövetkezett haláláig együttmaradtak. Martine két évvel az interjú után halt meg. Nyolc évvel élte túl szerelmét. Egyetlen gyermekük született, Mélanie, aki az Henri Cartier-Bresson Foundation alapítója és édesapja párizsi fotóműtermének és hagyatékának gondozója.

Egy életet átívelő képsorozatot állított össze a LightBox, Cartier-Bresson és Franck szemén keresztül bemutatva a másikat, melyek nagyon beszédesek és gondolatébresztőek. Amellett, hogy betekinthetünk két fotóslegenda mindennapjaiba, egy időutazás is a sorozat. A képeken nem szerepelnek együtt, és talán nem is a legjobb, legboldogabb pillanatukban vannak elkapva, talán nem is a képek szereplőjéből, hanem a készítőjéből árad a szerelem. Olyan intim pillanatok ezek, melyek a fotósról árul el érzelmeket és nem a fotóalanyról.

Még egy apró részlet, ami az avatott szemnek feltűnik, ezért is ragadta meg a Phoo figyelmét különösen, egyikük nyakában sincsen állandóan fényképezőgép, mint a mai kor fotósainak, akik ezzel definiálják saját magukat. Az a két kép, melyen mintegy mellékesként feltűnik egy apró Leica, szintén elgondolkodtat, automatikusan összehasonlításra késztet a jelen kor fotósaival, akik szinte katonaként, felszerelésként cipelik magukon a gépet, a technika nyomása alatt legtöbbször elvonódik a figyelem a képről és annak tartalmáról.

Mennyivel lehetett jobban a képre koncentrálni Bresson idejében egy maroknyi kamerával, mint most egy fegyverzetnyi arzenállal?

image

Forrás: http://time.com/3449917/henri-cartier-bresson-and-martine-franck-love-through-a-lens/

4