Phoo Magazin | Budapest
Phoo Magazine - Budapest based visual storytelling magazine - Kortárs Fotográfiai Magazin
Phoo Magazin, Phoo, Phootographers, Kortárs Fotográfiai Magazin, Visual Storytelling, Professional photography, magazine, phoo.hu, hungarian, budapest, kálló péter, visual, vizuális, fotóesszé, sorozat, igényes tartalom, fotózás, hasselblad, leica, nikon, szabadidő, tartalom szolgáltatás, fekete-fehér, színes, kodak, fotóriport, like, facebook, twitter, ingyenes, okos, képírás, képíró, magyar, fényképezés, VII magazin, new york times, lens culture, visual culture, vizuális kultúra, vizuális kommunikáció, BKF, MOME, muosz, kiemelkedő, minőség,
100
archive,tag,tag-budapest,tag-100,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.6,wpb-js-composer js-comp-ver-4.3.4,vc_non_responsive
Fotó: Hegyi Zsolt

Nincs elég idő (Balla Demeter 1931-2017)

 

 

“Mindenkinek szabott ideje van itt a földön, Ezek egy része öntudatlan állapotban telik el, a többiben tudatosan vagyunk jelen. Tudatosan a pillanatban, és emlékek formájában a múltban. De van egyetlen embertípus, aki ezt az axiomát felrúgja. A fényképész. Ő mindazon pillanatok harmincad, hatvanötöd, százhuszonötöd részét rögzíti, ami másoknak csak úgy folyamatosan, gyakran nyom nélköl elúszik. Balla Demeter élete során félmillió fényképet készített. Az ő életéből félmilliószor hatvanad másodperc igazolhatóan megmaradt. De ő nem.

Azt hittem, mindig leszel. Tévedtem. 86 éves vagy. És már nem leszel 87. Szerettelek és szerettél. Nem atyaként, nem fiúként, nem a huszadik század magyar fényképművészetének egyik meghatározó alakjaként és nem a fotóival sokat foglalkozó fotómuzeológusként. Hanem Balla Demeterként, aki bonyolult, összetett személyiségednek olyan részébe engedtél szabad bejárást KK-nak, ami sokak előtt zárva volt. Ebben a részben a féltés, a szeretet, a minőség tisztelete, a bizalom és a feltétel nélküli elfogadás lakott, és ahová nekem hosszú ideje saját kulcsom volt. Az az este óta, amikor Zsolt felhívott, hogy elmentél, tompán és zsibbadtan ülök, mantrázom magamban, hogy elveszett az életem egyik meghatározó embere. Mindig voltál, és természetesnek vettelek, s most érzem, milyen mély a seb.

Évtizedekig láttam, hogyan élsz, hogyan lettél azzá, akivé lettél, hogyan lett belső világod egyre zártabb és ugyanakkor letisztultabb, s ez miként jelenik meg időskori fényképeidben. Olyan fotókat csináltál ekkor, melyek a természet által létrehozott formák nyers erejét, esztétikumát, szépségét voltak hivatottak megmutatni mindazoknak, akik tudják, sejtik, hogy az ember – bármely sokat is gondoljon magáról – mégis csak a természet része, annak kreálmánya, csak azzal együtt élhet, s azzal együtt fog elpusztulni is. Egyike voltál azon keveseknek, akik ezt a fényképművészet eszközeivel képesek voltak elmondani. Messziről jöttél, sokat láttál, és fényképeiddel mindent fontosat megmutatsz, amire csak van szemük a látóknak. Talán még annál is többet, mert képeiden nem minden látszik, de annál több érződik. Gigantikus életművet hagytál magad után. Magad után? De hát vasárnap még éltél, beszéltél és ma már csak a múlt idő és a hagyaték? Rossz ebbe belegondolni.
Belülről kifelé sugárzó személyiség voltál, erősen radioaktív, s ha valaki megtanulta dekódolni akadozó beszédedet, olyan tudáshoz juthatott, olyan emberi mélységekbe pillanthatott be, hogy beleszédült. Még életed utolsó heteiben is nyitva állt házatok mindazok előtt, akik meg akarták tölteni saját félig telt korsójukat kiapadhatatlannak látszó kutadból. Ennek vége. Ennek vége? Talán valamennyi átmenthető különféle áttételeken keresztül fotográfiáidból, könyveidből, verseidből, de azt már nem te adod, hanem nekünk kell elvenni mindabból, amit itt hagytál. Köszönöm, hogy voltál, hogy adtál és elfogadtad, amit adtam. Isten veled Döme.”

Kincses Károly

Ágy (1978)

Ágy (1978) © Balla Demeter

 

bd04

Agónia (1991) © Balla Demeter

 

Emlék (1964)

Emlék (1964) © Balla Demeter

 

bd07

Ádám és Éva (1984) © Balla Demeter

 

Csendélet esőben (2002)

Csendélet esőben (2002) © Balla Demeter

 

Virágok anyámnak (1982)

Virágok anyámnak (1982) © Balla Demeter

 

Az idők kezdetén (2015)

Az idők kezdetén (2015) © Balla Demeter

 

 

bd09

Évezredköszöntő giccs (1999) © Balla Demeter

 

0
20353875_1879124942114401_358233982_o

Hon-vágy FOTÓPÁLYÁZAT

Az otthon sokszínűségének, illetve hiányának bemutatására indított fotópályázatot a Habitat for Humanity Magyarország és a Phoo kortárs fotográfiai magazin. Az őszig tartó pályázati időszak alatt a szervezők olyan alkotásokat várnak, amelyek tematizálják a magyar lakhatási helyzetet, illetve a fotográfia eszközével jelenítenek meg történeteket, élethelyzeteket.

A Habitat for Humanity lakhatási szegénységgel foglalkozó, nemzetközi civil szervezet fotópályázatot indít az otthon sokszínűségének, illetve hiányának bemutatására. A beérkezett alkotásokból a szervezet az októberi Lakhatási Világnapra rendez fotókiállítást, amely a beérkezett alkotások legjobbjaiból válogatva a hazai lakhatási helyzetet mutatja be.

A civil szervezet Magyarországon rászoruló családok lakhatási körülményein javít,  kutatási és érdekképviseleti tevékenységet végez, hogy a lakhatási szegénység problémáira megfelelő szakpolitikai válaszok szülessenek.

A pályázat fotószakmai hátterét a Phoo kortárs fotográfiai magazin adja, amely az igényes látvány és a gondolatébresztő történetek bemutatását tűzte ki küldetésének a fotográfiában. A magazin korunk legfrissebb problémáira, társadalmi kérdéseire ad vizuális reflexiót, együtt a klasszikus, múltidéző értékekkel.

A kiírók 2017. július 24. és szeptember 4. között várják a fotókat és fotósorozatokat, amelyek a témához illeszkedve történeteket, illetve élethelyzeteket jelenítenek meg. A pályázat keretein belül összesen 30 kép kerül kiállításra az októberi Lakhatási Világnapon, illetve 7 pályázó részesül díjazásban. A díjakat a Habitat for Humanity Magyarország mellett a Phoo kortárs fotográfiai magazin és az ArtWork webáruház és fotólabor biztosítja.

Itt nevezzetek a pályázatra

0
  • 02 Széll Kálmán tér
  • 05 Flórián tér
  • 04 Népfürdő utca
  • 03 Deák Ferenc tér
  • 01 Budafok, Városház tér
  • 06 Nyugati tér
  • 07 Blaha Lujza tér

Térfigyelő rendszer

A projekt a hagyományos értelemben vett térfigyelő rendszer egyfajta reverziója. A hosszú expozícióval készült fotókon emberek, járművek nem láthatóak, csupán a kiüresedett terek, melyek valójában Budapest jól ismert helyszínei. Lehet, hogy valójában valahol mi is ott vagyunk a képeken, csak nem látszódunk. A hónapokon át készülő képek, solargrafiák, nem a mozgás, a mindennapi élet, hanem a tér állandósult lenyomatai.

Deim Balázs sörös dobozokból, unikumos üvegekből készült lyukkamerákkal figyelte Budapest mozgalmasabb tereit, csomópontjait.  A dobozokat villanypóznákra, zászlótartó oszlopokra, közlekedési lámpákra és hasonlóan magas helyekre erősítette, úgy, hogy minél jobban rálássanak az adott térre. A “kamerákba” fekete-fehér fotópapírokat helyezett, amikre több hónapig exponált.

1
  • 100
  • 101
  • 102
  • 103
  • 103a
  • 103b
  • 104
  • 105
  • 106
  • 107
  • 108
  • 109
  • 110
  • 111
  • 112
  • 112a
  • 113
  • 114
  • 115
  • 116
  • 117
  • 118
  • 119
  • 120
  • 121
  • 122
  • 124
  • 125
  • 126
  • 127a
  • 129
  • 130
  • 131
  • 133
  • 134
  • 135

Modern kori Exodus

Magyarország az elmúlt héten újra a nemzetközi figyelem középpontjába került. Néhány ezer menekült és az ő kálváriájuk felhívta a figyelmet arra, hogy az a világrend amiben eddig hittünk valóban szétesni látszik. Hölvényi Kristóf fotóesszéje végigkíséri a történéseket a Keleti pályaudvartól a nagy menetelésen át, egészen egészen a bécsi főpályaudvarig. Egy apró állomása ez mind a szemünk előtt zajló történelemnek, mind a határátlépők zarándoklatának, de ez az apró állomás meghatározó. Kristóf az európai történetírás egy fontos fázisánál volt jelent. Kamerájával sokkal többet fényképezett, mint néhány elégedetlen menekült. Két világrend találkozik, az egyik átlépi azt a láthatatlan határt, amit Európának hívunk, a fejlett civilizációnak, indulatok szabadulnak el mindkét oldalról, de megoldások alig. Közben pedig ez a néhány ezer elkeseredett ember újra kezébe veszi a sorsát, mint amikor meghozták a döntést, hogy elindulnak. Nincs semmijük, csak az kevés motyó hátukon. Nincs vesztenivalójuk. Hölvényi képeinek titka a részletekben rejlik, olyan, mintha egy filmet néznénk. Nincsenek nagytotálok és megszokott fotóriporteri eszközök. Nagyjából ugyanazzal a perspektívával van végig fotózva az egész, de ikonikus tartalommal megtöltve. Ahogy haladunk az esszében a történések kibontakoznak, egyszer csak elkezdünk izgulni. A szűk ábrázolástól szorongunk, nem látjuk egészben a problémát. Ahogy az egész világ nem érti, ugyanúgy nem érezzük a képeken sem, hogy megoldást kínálna. Inkább csak feszültséget teremt. Egy szorongó kérdés marad a történet lezárásaként, hogy mit kezd a világ a sokszázezer otthontalan sorsával.

5
reszegeszhead

Rész – egész

 

Ha lencsét helyezünk a szemünk elé megváltoztatja a látott képet. Fordítsuk meg a dolgot. Mi történik akkor ha a torzításmentes üveglapocskákat elhagyva, egy lencsenélküli szemüvegen át szemléljük a minket körbevevő valóságot. Persze el kell döntenünk mi a valódi.

 Mit határozunk meg igazinak?

 Objektív nélküli camera obscurájával készített felvételeket Sebestyén László fotográfus. Furcsa városképei egy különös arcélt rajzol Budapestről.

102

103

104

105

106

107

108

4
andrassy001

Titkos udvarok

Budapesti épületek “titkos udvarait” fotografálja Sebestyén László. A 8×10 inches fényképezőgéppel készített fotográfiákból rendezett kiállítást a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban tekinthettek meg az érdeklődők.

andrassy001

josika_45

muzeum_krt_7-copy

oktober6_5010-2

xxx2108

xxx2105

vigyazof027-Edit

titkos051

titkos050

titkos049

 

6