Molnár zoltán: Emberek között

Napjainkban 15-30 millióra tehető a romák lélekszáma, ebből 10 millió él Európában, ezzel az Európai Unió legnépesebb kisebbségévé váltak. Számukra a közösséghez való tartozás egyet jelent a cigányságuk megőrzésével. Hogy milyen szabályok, szokások alakítják életüket, az nagyban függ attól, hogy melyik népcsoporthoz tartoznak: az oláh, a beás vagy a muzsikás cigányokhoz, vidéken élnek, vagy a fővárosban, illetve az ország melyik régiójában laknak, van munkájuk, vagy munkanélküliek, mennyire tartják fontosnak a hagyományok megőrzését.

A roma családok többségében még ma is nagyon különválnak a férfi és női szerepek. A nemi szerepek változása a modern kori Európában szorosan kapcsolódik az iparosodás folyamatához és a gyermekvállalási szokásokhoz. A bölcsőtől a sírig a roma nők engedelmeskednek az apáknak, a fivéreknek, a férjeknek és a gyermekeiknek, valamint a férj szüleinek. Börtönbe zárt roma férfi egyedül maradt feleségeként, ami gyakran előfordul egy roma családban, jobban ki van téve a társadalom zaklatásainak és üldözéseinek. A férfi az aki az érdemi döntéseket hozza a családban, egy bizonyos kor fölött, azonban az asszonyok szerepe megnő. A meny kezdetben kilóg a családból, később egyre nagyobb tekintélyre tesz szert, sok családban a nagymama irányít. A roma közösségben számon tartják az ősöket, tudják és emlegetik, hogy kinek, mivel foglalkozott a nagyapja, dédapja, mit hagyományozott a közösségre.

Magyarországon a romák egyik legjelentősebb búcsújáró helye Csatka, mindemellett találkozóhellyé is vált, ahol férjet keresnek a fiatal lányoknak. Amikor egy lány bekerül a fiús házba, akkor meg kell szolgálnia azt a bizalmat, hogy egyszer majd a ház asszonya legyen, és ha majd gyermeket szül, azzal is ezt a bizalmat gyarapítja. A gyermek a legnagyobb érték nemcsak a család, hanem az egész közösség számára. A születés a lelki gazdagodás jele és a közösségen belüli gyarapodásé. A korai házasságkötés és a korai gyermekszülés a romák kulturális és életmódbeli jellegzetességére vezethető vissza. A közösségben a férjezett és többnyire idős asszony egyedüli joga és kötelessége, hogy vigyázzon a család megtakarított vagyonára, amelyet korábban gyakran ékszerekbe fektettek, és ezt az asszonyok jeles alkalmakkor viselték.

Nehéz a roma családok helyzete Miskolcon is, újra a félelem tartja őket össze. Az Európai Roma Jogvédő Központ igencsak ismerős problémákat sorol: borzalmas életkörülmények, hatósági zaklatás, mindennapi diszkrimináció, az egészségügyi ellátás teljes hiánya. Hiába járnak hozzájuk rendszeresen a jogvédők és cigány szervezetek, a diósgyőri stadion szomszédságában lakó roma közösségek így is rettegnek. Nem tudják, hogy mi lesz velük, ha majd a telep végső felszámolását elindítja az önkormányzat és el kell hagyniuk a lakásaikat. Idén májusban megszavazták a város “szégyenfoltjainak” megszüntetését. A roma nők többszörösen is hátrányos helyzetben vannak gyakran már az iskolai pályafutásuk alatt és a munkaerő-piacon is, mert etnikai hátrányaik mellett nőként is többletfeladatok terhelik őket a gyerekvállalás és a családi teendők miatt.

Molnár Zoltán fotográfus portré sorozat koncepciója a finom stílusérzékkel összefogott kepi lenyomatok az igazi emberi értékekre, méltóságra, a színes világ, a roma kultúra sok féleségére reagál. Olyan képi univerzum, amelyik nem jobb híján fekete és fehér csakis. S ez nemcsak azért fontos, mert az érzékeny témát a puszta dokumentumból máris valami mássá lényegíti át a romákról készített képanyag, hanem a közeledéssel, érdeklődéssel feloldódtak a határok az ábrázoltak és a fényképező személyek között. Az emberi viszonylatokat, arcokat az egyéni szín használat tartja egységben. Célja a roma emberek kultúrájának, őrzött hagyományainak és szokásainak megismertetése.

A cigányábrázolás a 18. század végétől kedvelt témája a rajzolóknak, festőknek. Az egzotikus vándoréletet bemutató zsánerképek, festmények, rajzok a 19. században polgári otthonok díszeivé váltak. A nomád élet romantikájával átitatott, 19. századi etnográfiai jellegű fotográfiák elsősorban az erdélyi cigányok világával ismertettek meg. A cigánysággal kapcsolatos sztereotípiák – szabadságvágy, kalandos vándorélet, bizonytalan egzisztencia – a 20. században a szegénység, kirekesztettség tapasztalataival egészülnek ki. Fekete-fehér, s újabban készített színes porté fotográfiák a változó, globalizálódó, modern világban is hagyományos életmódot őrző roma családok, közösségek természeti és urbanizált tájban való megjelenésüknek, érzelmeiknek fénnyel írt lenyomatai.