Phoo Magazin | Portfolio Tags portré
Phoo Magazine - Budapest based visual storytelling magazine - Kortárs Fotográfiai Magazin
Phoo Magazin, Phoo, Phootographers, Kortárs Fotográfiai Magazin, Visual Storytelling, Professional photography, magazine, phoo.hu, hungarian, budapest, kálló péter, visual, vizuális, fotóesszé, sorozat, igényes tartalom, fotózás, hasselblad, leica, nikon, szabadidő, tartalom szolgáltatás, fekete-fehér, színes, kodak, fotóriport, like, facebook, twitter, ingyenes, okos, képírás, képíró, magyar, fényképezés, VII magazin, new york times, lens culture, visual culture, vizuális kultúra, vizuális kommunikáció, BKF, MOME, muosz, kiemelkedő, minőség,
363
archive,tax-portfolio_tag,term-portre,term-363,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.6,wpb-js-composer js-comp-ver-4.3.4,vc_non_responsive
Jávor Benedek

Politikusok – 1. rész

 

Mit tehetnek a politikusok saját hitelességük megőrzéséért?

Tényleg empatikus, nyitott emberek, vagy csak megjátsszák magukat?

Gyűlöljük, imádjuk őket, de kik ők valójában?

Bábok, bűnözők, vagy egyszerű férfiak és nők?

 

A bulvármédia és a kampány jellegű imázsportrék erősen elmaszkírozott, olykor fölöslegesen torz képet mutatnak a politikusokról, s a velük kapcsolatos előítéleteinktől csak ritkán vagy soha nem szabadulunk meg.

 

Pedig ugyanabból az anyagból vagyunk. Erényekkel, gyengeségekkel, hibákra és fenséges tettekre való képességekkel. Marosi Viktor portréin keresztül azokat az aspektusokat emeli ki a politikusok életéből, melyek a hétköznapi emberek számára is emberivé tehetik őket. Nem válogat. Kamerája nem foglal állást politikailag egy alkotás létrehozásában, mely ’per definitionem’ manipulálás, hiszen egy portré esetében erre mind a modellnek, mind az alkotónak sokféle lehetősége van. Azzal az elhatározással kezdett ennek a sorozatnak, hogy alkotóként csak alig láthatóan lesz jelen. Nem voyeur, vagy paparazzi, nem is események hivatalos fotósa, csak egy fotográfus, aki megadja azt a távolságot a modelljeinek, ahol már nyugodtan lehetnek hasonlóak azokhoz, akik közül vétettek.” – Surányi Mihály

 

A POLITIKUSOK című sorozat sokkal inkább társadalmi, mint esztétikai igényeket elégít ki. Azt a kommunikációs űrt igyekszik betölteni, amely a társadalom és a politika szereplői között az elmúlt években egyre nőtt, mára pedig a párbeszéd teljes megszűnésével fenyeget.

Vajon hogyan lehet a fotográfia nyelvén hitelesen megszólalni egy ilyen probléma ellen? Eljut-e az üzenet a címzettekhez, vagy azokhoz, akik szintén erre a párbeszédre vágynak? Azzal, hogy az alanyokat egy pillanatra kiemeljük megszokott környezetükből, és újrafogalmazzuk azt, hogy kik ők valójában, a probléma szerkezete is megváltozhat, s ez elegendő az első lépés megtételéhez a megoldás felé vezető úton. Ahogy változnak a politikai áramlatok, úgy változik a sorozat is. Folyamatosan él, folyton újabb arcokkal bővül, mint egy adatbázis.

 

0
013_Csatka_Hungary2014

Molnár zoltán: Emberek között

 

 

Napjainkban 15-30 millióra tehető a romák lélekszáma, ebből 10 millió él Európában, ezzel az Európai Unió legnépesebb kisebbségévé váltak. Számukra a közösséghez való tartozás egyet jelent a cigányságuk megőrzésével. Hogy milyen szabályok, szokások alakítják életüket, az nagyban függ attól, hogy melyik népcsoporthoz tartoznak: az oláh, a beás vagy a muzsikás cigányokhoz, vidéken élnek, vagy a fővárosban, illetve az ország melyik régiójában laknak, van munkájuk, vagy munkanélküliek, mennyire tartják fontosnak a hagyományok megőrzését.

A roma családok többségében még ma is nagyon különválnak a férfi és női szerepek. A nemi szerepek változása a modern kori Európában szorosan kapcsolódik az iparosodás folyamatához és a gyermekvállalási szokásokhoz. A bölcsőtől a sírig a roma nők engedelmeskednek az apáknak, a fivéreknek, a férjeknek és a gyermekeiknek, valamint a férj szüleinek. Börtönbe zárt roma férfi egyedül maradt feleségeként, ami gyakran előfordul egy roma családban, jobban ki van téve a társadalom zaklatásainak és üldözéseinek. A férfi az aki az érdemi döntéseket hozza a családban, egy bizonyos kor fölött, azonban az asszonyok szerepe megnő. A meny kezdetben kilóg a családból, később egyre nagyobb tekintélyre tesz szert, sok családban a nagymama irányít. A roma közösségben számon tartják az ősöket, tudják és emlegetik, hogy kinek, mivel foglalkozott a nagyapja, dédapja, mit hagyományozott a közösségre.

 

 

001_Csatka_Hungary2014 022_Miskolc_Hungary2013 006_Pacsa_Hungary2014

 

Magyarországon a romák egyik legjelentősebb búcsújáró helye Csatka, mindemellett találkozóhellyé is vált, ahol férjet keresnek a fiatal lányoknak. Amikor egy lány bekerül a fiús házba, akkor meg kell szolgálnia azt a bizalmat, hogy egyszer majd a ház asszonya legyen, és ha majd gyermeket szül, azzal is ezt a bizalmat gyarapítja. A gyermek a legnagyobb érték nemcsak a család, hanem az egész közösség számára. A születés a lelki gazdagodás jele és a közösségen belüli gyarapodásé. A korai házasságkötés és a korai gyermekszülés a romák kulturális és életmódbeli jellegzetességére vezethető vissza. A közösségben a férjezett és többnyire idős asszony egyedüli joga és kötelessége, hogy vigyázzon a család megtakarított vagyonára, amelyet korábban gyakran ékszerekbe fektettek, és ezt az asszonyok jeles alkalmakkor viselték.

Nehéz a roma családok helyzete Miskolcon is, újra a félelem tartja őket össze. Az Európai Roma Jogvédő Központ igencsak ismerős problémákat sorol: borzalmas életkörülmények, hatósági zaklatás, mindennapi diszkrimináció, az egészségügyi ellátás teljes hiánya. Hiába járnak hozzájuk rendszeresen a jogvédők és cigány szervezetek, a diósgyőri stadion szomszédságában lakó roma közösségek így is rettegnek. Nem tudják, hogy mi lesz velük, ha majd a telep végső felszámolását elindítja az önkormányzat és el kell hagyniuk a lakásaikat. Idén májusban megszavazták a város “szégyenfoltjainak” megszüntetését. A roma nők többszörösen is hátrányos helyzetben vannak gyakran már az iskolai pályafutásuk alatt és a munkaerő-piacon is, mert etnikai hátrányaik mellett nőként is többletfeladatok terhelik őket a gyerekvállalás és a családi teendők miatt.

Molnár Zoltán fotográfus portré sorozat koncepciója a finom stílusérzékkel összefogott kepi lenyomatok az igazi emberi értékekre, méltóságra, a színes világ, a roma kultúra sok féleségére reagál. Olyan képi univerzum, amelyik nem jobb híján fekete és fehér csakis. S ez nemcsak azért fontos, mert az érzékeny témát a puszta dokumentumból máris valami mássá lényegíti át a romákról készített képanyag, hanem a közeledéssel, érdeklődéssel feloldódtak a határok az ábrázoltak és a fényképező személyek között. Az emberi viszonylatokat, arcokat az egyéni szín használat tartja egységben. Célja a roma emberek kultúrájának, őrzött hagyományainak és szokásainak megismertetése.

A cigányábrázolás a 18. század végétől kedvelt témája a rajzolóknak, festőknek. Az egzotikus vándoréletet bemutató zsánerképek, festmények, rajzok a 19. században polgári otthonok díszeivé váltak. A nomád élet romantikájával átitatott, 19. századi etnográfiai jellegű fotográfiák elsősorban az erdélyi cigányok világával ismertettek meg. A cigánysággal kapcsolatos sztereotípiák – szabadságvágy, kalandos vándorélet, bizonytalan egzisztencia – a 20. században a szegénység, kirekesztettség tapasztalataival egészülnek ki. Fekete-fehér, s újabban készített színes porté fotográfiák a változó, globalizálódó, modern világban is hagyományos életmódot őrző roma családok, közösségek természeti és urbanizált tájban való megjelenésüknek, érzelmeiknek fénnyel írt lenyomatai.

 

0
vendeg-1024x512_beta

Vendégeim

 

 

Csengetnek, jöttek hozzám. Beengedem, beszélgetünk, örülünk egymásnak. Nincs nálam nagy átjáróház, pár ember jár fel, állandó ismerősök, barátok, rokonok. Adják egymásnak a kilincset. Jó, hogy itt vannak. Hosszabb rövidebb-ideig maradnak.  Van aki tovább rohan, van aki marad, néha akár hónapokig. Kamera előtt állva kicsit zavarodottan, de elfogadva rögzül a találkozás.

 

2013-ban készült sorozat nem akart többet, mint dokumentálni egy pillanatot, kik járnak hozzám, egyfajta vizuális vendégkönyvnek készült az anyag. Egy kor, egy állapot lenyomata. Akkor és ott látlelete. A szelfiktől túlcsordult világban lelassítanak, ahogy a barátaimra nézek. Nem exponáltam sokat, nem azért készült, hogy kitegyük valamelyik közösségi felületre. Az emlék fontos, és az emberek.

 

Kevésbé  törekszik az egyformára, hogyan is törekedhetne, hiszen szereplői mások és mások, mint az összes ember. Ami összehozza őket az a helyszín és a fotográfus. Én magam, aki nem vagyok a képeken.

A kollekció 4×5-ös filmre készült, Linhof Color géppel, minden előnyével és macerájával. 

0