Phoo Magazin | Portfolio Tags fotóesszé
Phoo Magazine - Budapest based visual storytelling magazine - Kortárs Fotográfiai Magazin
Phoo Magazin, Phoo, Phootographers, Kortárs Fotográfiai Magazin, Visual Storytelling, Professional photography, magazine, phoo.hu, hungarian, budapest, kálló péter, visual, vizuális, fotóesszé, sorozat, igényes tartalom, fotózás, hasselblad, leica, nikon, szabadidő, tartalom szolgáltatás, fekete-fehér, színes, kodak, fotóriport, like, facebook, twitter, ingyenes, okos, képírás, képíró, magyar, fényképezés, VII magazin, new york times, lens culture, visual culture, vizuális kultúra, vizuális kommunikáció, BKF, MOME, muosz, kiemelkedő, minőség,
313
archive,tax-portfolio_tag,term-fotoessze,term-313,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.6,wpb-js-composer js-comp-ver-4.3.4,vc_non_responsive
013_Csatka_Hungary2014

Molnár zoltán: Emberek között

 

 

Napjainkban 15-30 millióra tehető a romák lélekszáma, ebből 10 millió él Európában, ezzel az Európai Unió legnépesebb kisebbségévé váltak. Számukra a közösséghez való tartozás egyet jelent a cigányságuk megőrzésével. Hogy milyen szabályok, szokások alakítják életüket, az nagyban függ attól, hogy melyik népcsoporthoz tartoznak: az oláh, a beás vagy a muzsikás cigányokhoz, vidéken élnek, vagy a fővárosban, illetve az ország melyik régiójában laknak, van munkájuk, vagy munkanélküliek, mennyire tartják fontosnak a hagyományok megőrzését.

A roma családok többségében még ma is nagyon különválnak a férfi és női szerepek. A nemi szerepek változása a modern kori Európában szorosan kapcsolódik az iparosodás folyamatához és a gyermekvállalási szokásokhoz. A bölcsőtől a sírig a roma nők engedelmeskednek az apáknak, a fivéreknek, a férjeknek és a gyermekeiknek, valamint a férj szüleinek. Börtönbe zárt roma férfi egyedül maradt feleségeként, ami gyakran előfordul egy roma családban, jobban ki van téve a társadalom zaklatásainak és üldözéseinek. A férfi az aki az érdemi döntéseket hozza a családban, egy bizonyos kor fölött, azonban az asszonyok szerepe megnő. A meny kezdetben kilóg a családból, később egyre nagyobb tekintélyre tesz szert, sok családban a nagymama irányít. A roma közösségben számon tartják az ősöket, tudják és emlegetik, hogy kinek, mivel foglalkozott a nagyapja, dédapja, mit hagyományozott a közösségre.

 

 

001_Csatka_Hungary2014 022_Miskolc_Hungary2013 006_Pacsa_Hungary2014

 

Magyarországon a romák egyik legjelentősebb búcsújáró helye Csatka, mindemellett találkozóhellyé is vált, ahol férjet keresnek a fiatal lányoknak. Amikor egy lány bekerül a fiús házba, akkor meg kell szolgálnia azt a bizalmat, hogy egyszer majd a ház asszonya legyen, és ha majd gyermeket szül, azzal is ezt a bizalmat gyarapítja. A gyermek a legnagyobb érték nemcsak a család, hanem az egész közösség számára. A születés a lelki gazdagodás jele és a közösségen belüli gyarapodásé. A korai házasságkötés és a korai gyermekszülés a romák kulturális és életmódbeli jellegzetességére vezethető vissza. A közösségben a férjezett és többnyire idős asszony egyedüli joga és kötelessége, hogy vigyázzon a család megtakarított vagyonára, amelyet korábban gyakran ékszerekbe fektettek, és ezt az asszonyok jeles alkalmakkor viselték.

Nehéz a roma családok helyzete Miskolcon is, újra a félelem tartja őket össze. Az Európai Roma Jogvédő Központ igencsak ismerős problémákat sorol: borzalmas életkörülmények, hatósági zaklatás, mindennapi diszkrimináció, az egészségügyi ellátás teljes hiánya. Hiába járnak hozzájuk rendszeresen a jogvédők és cigány szervezetek, a diósgyőri stadion szomszédságában lakó roma közösségek így is rettegnek. Nem tudják, hogy mi lesz velük, ha majd a telep végső felszámolását elindítja az önkormányzat és el kell hagyniuk a lakásaikat. Idén májusban megszavazták a város “szégyenfoltjainak” megszüntetését. A roma nők többszörösen is hátrányos helyzetben vannak gyakran már az iskolai pályafutásuk alatt és a munkaerő-piacon is, mert etnikai hátrányaik mellett nőként is többletfeladatok terhelik őket a gyerekvállalás és a családi teendők miatt.

Molnár Zoltán fotográfus portré sorozat koncepciója a finom stílusérzékkel összefogott kepi lenyomatok az igazi emberi értékekre, méltóságra, a színes világ, a roma kultúra sok féleségére reagál. Olyan képi univerzum, amelyik nem jobb híján fekete és fehér csakis. S ez nemcsak azért fontos, mert az érzékeny témát a puszta dokumentumból máris valami mássá lényegíti át a romákról készített képanyag, hanem a közeledéssel, érdeklődéssel feloldódtak a határok az ábrázoltak és a fényképező személyek között. Az emberi viszonylatokat, arcokat az egyéni szín használat tartja egységben. Célja a roma emberek kultúrájának, őrzött hagyományainak és szokásainak megismertetése.

A cigányábrázolás a 18. század végétől kedvelt témája a rajzolóknak, festőknek. Az egzotikus vándoréletet bemutató zsánerképek, festmények, rajzok a 19. században polgári otthonok díszeivé váltak. A nomád élet romantikájával átitatott, 19. századi etnográfiai jellegű fotográfiák elsősorban az erdélyi cigányok világával ismertettek meg. A cigánysággal kapcsolatos sztereotípiák – szabadságvágy, kalandos vándorélet, bizonytalan egzisztencia – a 20. században a szegénység, kirekesztettség tapasztalataival egészülnek ki. Fekete-fehér, s újabban készített színes porté fotográfiák a változó, globalizálódó, modern világban is hagyományos életmódot őrző roma családok, közösségek természeti és urbanizált tájban való megjelenésüknek, érzelmeiknek fénnyel írt lenyomatai.

 

0
126

Modern kori Exodus

Magyarország az elmúlt héten újra a nemzetközi figyelem középpontjába került. Néhány ezer menekült és az ő kálváriájuk felhívta a figyelmet arra, hogy az a világrend amiben eddig hittünk valóban szétesni látszik. Hölvényi Kristóf fotóesszéje végigkíséri a történéseket a Keleti pályaudvartól a nagy menetelésen át, egészen egészen a bécsi főpályaudvarig. Egy apró állomása ez mind a szemünk előtt zajló történelemnek, mind a határátlépők zarándoklatának, de ez az apró állomás meghatározó. Kristóf az európai történetírás egy fontos fázisánál volt jelent. Kamerájával sokkal többet fényképezett, mint néhány elégedetlen menekült. Két világrend találkozik, az egyik átlépi azt a láthatatlan határt, amit Európának hívunk, a fejlett civilizációnak, indulatok szabadulnak el mindkét oldalról, de megoldások alig. Közben pedig ez a néhány ezer elkeseredett ember újra kezébe veszi a sorsát, mint amikor meghozták a döntést, hogy elindulnak. Nincs semmijük, csak az kevés motyó hátukon. Nincs vesztenivalójuk. Hölvényi képeinek titka a részletekben rejlik, olyan, mintha egy filmet néznénk. Nincsenek nagytotálok és megszokott fotóriporteri eszközök. Nagyjából ugyanazzal a perspektívával van végig fotózva az egész, de ikonikus tartalommal megtöltve. Ahogy haladunk az esszében a történések kibontakoznak, egyszer csak elkezdünk izgulni. A szűk ábrázolástól szorongunk, nem látjuk egészben a problémát. Ahogy az egész világ nem érti, ugyanúgy nem érezzük a képeken sem, hogy megoldást kínálna. Inkább csak feszültséget teremt. Egy szorongó kérdés marad a történet lezárásaként, hogy mit kezd a világ a sokszázezer otthontalan sorsával.

1