Phoo Magazin | Portfolio Tags Budapest
Phoo Magazine - Budapest based visual storytelling magazine - Kortárs Fotográfiai Magazin
Phoo Magazin, Phoo, Phootographers, Kortárs Fotográfiai Magazin, Visual Storytelling, Professional photography, magazine, phoo.hu, hungarian, budapest, kálló péter, visual, vizuális, fotóesszé, sorozat, igényes tartalom, fotózás, hasselblad, leica, nikon, szabadidő, tartalom szolgáltatás, fekete-fehér, színes, kodak, fotóriport, like, facebook, twitter, ingyenes, okos, képírás, képíró, magyar, fényképezés, VII magazin, new york times, lens culture, visual culture, vizuális kultúra, vizuális kommunikáció, BKF, MOME, muosz, kiemelkedő, minőség,
311
archive,tax-portfolio_tag,term-budapest,term-311,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.6,wpb-js-composer js-comp-ver-4.3.4,vc_non_responsive
Balance of Budapest https://www.facebook.com/balanceofair #balance

Balance

Az egyensúly érzékelés a test helyzetének és mozgásának érzékelését jelenti. A testhelyzet érzékelése több szerv összehangolt működésén alapul. Folyamatosan regisztrálja az agyunk, hogy mely izmaink, milyen mértékű összehúzódását szükséges fenntartani ahhoz, hogy a testhelyzetünk ne változzon meg, de lényeges például, hogy milyen helyzetben látjuk a környezetünket.

 

A képi egyensúly egy kényszer a belső egyensúly keresésem kifejezésére. A körülöttem zajló folyamatokat, egyenesen haladó utakként felfoghatom, melyek rendszeresen találkoznak. Ez a találkozás maga az egyensúly, melyet nekem csak észre kell vennem. Ennek a folyamatnak a részévé kell váljak. Ha úgy tetszik a saját utam találkozását a többi úttal, kell megfigyelnem, és kiszűrnöm azt az egyensúlyi állapotot, amikor minden együtt áll ahhoz, hogy a világ egyensúlyi állapota, a saját egyensúlyi állapotommal összeérjen. Ezt formálom képpé.


A világ formál engem és azzal, hogy elkészítem a képet formálom a világot.


Ez az egyensúly.




Ennek filozófiája, hogy egész életünkben egy bizonyos egyensúlyi állapotot próbálunk elérni. Törekszünk a harmóniára, keressük az ebből fakadó biztonságot, ami boldoggá tesz bennünket. A kiegyensúlyozott emberből árad valamilyen megfoghatatlan erő. Uralja testét és szellemét. Példaként jár elöl. Irányt mutat azoknak akik hasonló állapotra törekszenek. Az élet is egyensúlyozás, szinte pengeélen táncolás.


Az önmagával harmóniában lévő ember számára minden leegyszerűsödik, minden sokkal egyértelműbb. Ugyanez köszön vissza a látványban is. Egy végtelenül egyszerű, minimalista, geometrikus világ, melyben a testi es lelki határait feszegető ember még inkább a kiegyensúlyozottság benyomását kelti.


„A felvételek minden esetben hajnali órákban készültek. Ennek egyik oka, hogy a hajnali fényviszonyok nyugodt, kiegyensúlyozott hatást kölcsönöznek a
képeknek, másrészt az extrém helyszínekre mászás miatt nem akartunk fölösleges riadalmat kelteni a járókelőkben, akik ekkor még alszanak.
Így is fontos volt minden esetben bejelenteni a rendőrségen, hogy filmforgatás céljából mászunk fel hidak, középületek tetejére. Minden esetben
engedéllyel, – melyek megszerzése elég bonyolult és hosszadalmas procedúra -, készítettük el az anyagokat. Természetesen több épület is rajta van még a
listánkon, de sok helyről elutasítást kaptunk. A legextrémebb ezek közül a Mátyás templom, ahol Isten ellen való bűnként, az öngyilkosság szándéka miatt
utasították el kérelmünket.
Minden mászás és forgatás előtt a szükséges biztonsági intézkedéseket elvégeztük.”



A Balance projekt 2015 szeptemberben a Brains együttes Balance című dalának a videóklippje lett. A videó egy teljesen új lebegő nézőpontot kapott drónok segítségével, melyeket a myactioncam.hu bocsájtott rendelkezésünkre. A képekkel ellentétben sokkal közelibb betekintést enged a nézőnek, betekintést nyújt, mintha ott állnánk az Esernyős Ember mellett.

 

0
101

Merengő

Az emberek vágynak a csendre. Arra az ősi, mély nyugodtságra, mikor úgy érezzük, hogy körbeölel minket a mindenható béke puha karjaival. Mikor egy mély lelégzettel, a lelked kicsit felemelkedik, testedet a földön hátrahagyva. Ősanyáinktól örököltük ezt, így ösztönösen keressük a természet közelségét, ahol elérhetjük ezt az állapotot. Kutatunk utána a kietlen betonfalak között, imitálni próbáljuk, mert a függöi vagyunk, de kiszadtunk igaz világunkból.
Vágyjuk, de el nem érhetjük. A megnyugvást keressük, de folyton rohanunk, remélve, hogy elérjük. Napról-napra, hétről-hétre, életünk mintha egy furcsa, cél nélküli végtelen versenyfutás lenne. Pedig pont ezzel távolítjuk el magunkat legjobban a békétől.
Ha megállunk egy pillanatra és észrevesszük mi van körülöttünk. Elmerengünk, megtalálhatjuk a városban is a szépséget és a nyugodtságot. Lecsendesíthetjük elménket, lelkünk békére lelhet. Ha észrevesszük a szépet, ne eresszük, élvezzük csupán a látványát, engedjük, hogy átjárjon minket a mély, néma nyugodtság!

1
126

Modern kori Exodus

Magyarország az elmúlt héten újra a nemzetközi figyelem középpontjába került. Néhány ezer menekült és az ő kálváriájuk felhívta a figyelmet arra, hogy az a világrend amiben eddig hittünk valóban szétesni látszik. Hölvényi Kristóf fotóesszéje végigkíséri a történéseket a Keleti pályaudvartól a nagy menetelésen át, egészen egészen a bécsi főpályaudvarig. Egy apró állomása ez mind a szemünk előtt zajló történelemnek, mind a határátlépők zarándoklatának, de ez az apró állomás meghatározó. Kristóf az európai történetírás egy fontos fázisánál volt jelent. Kamerájával sokkal többet fényképezett, mint néhány elégedetlen menekült. Két világrend találkozik, az egyik átlépi azt a láthatatlan határt, amit Európának hívunk, a fejlett civilizációnak, indulatok szabadulnak el mindkét oldalról, de megoldások alig. Közben pedig ez a néhány ezer elkeseredett ember újra kezébe veszi a sorsát, mint amikor meghozták a döntést, hogy elindulnak. Nincs semmijük, csak az kevés motyó hátukon. Nincs vesztenivalójuk. Hölvényi képeinek titka a részletekben rejlik, olyan, mintha egy filmet néznénk. Nincsenek nagytotálok és megszokott fotóriporteri eszközök. Nagyjából ugyanazzal a perspektívával van végig fotózva az egész, de ikonikus tartalommal megtöltve. Ahogy haladunk az esszében a történések kibontakoznak, egyszer csak elkezdünk izgulni. A szűk ábrázolástól szorongunk, nem látjuk egészben a problémát. Ahogy az egész világ nem érti, ugyanúgy nem érezzük a képeken sem, hogy megoldást kínálna. Inkább csak feszültséget teremt. Egy szorongó kérdés marad a történet lezárásaként, hogy mit kezd a világ a sokszázezer otthontalan sorsával.

1