Phoo Magazin | Szertár
Phoo Magazine - Budapest based visual storytelling magazine - Kortárs Fotográfiai Magazin
Phoo Magazin, Phoo, Phootographers, Kortárs Fotográfiai Magazin, Visual Storytelling, Professional photography, magazine, phoo.hu, hungarian, budapest, kálló péter, visual, vizuális, fotóesszé, sorozat, igényes tartalom, fotózás, hasselblad, leica, nikon, szabadidő, tartalom szolgáltatás, fekete-fehér, színes, kodak, fotóriport, like, facebook, twitter, ingyenes, okos, képírás, képíró, magyar, fényképezés, VII magazin, new york times, lens culture, visual culture, vizuális kultúra, vizuális kommunikáció, BKF, MOME, muosz, kiemelkedő, minőség,
251
archive,category,category-szertar,category-251,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.6,wpb-js-composer js-comp-ver-4.3.4,vc_non_responsive
  • scanner13Mpx
  • IM000007
  • IM000041
  • IM000051
  • IM000039
  • IM000013
  • IM000014
  • IM000008
  • IM000046
  • IM000033

Szkenner-o-típia

Új rovat indult a Phoo Magazinban, Szertár néven. A rovatban a fotográfia technikai megközelítése a cél, főleg különleges, a nagyközönség számára ismeretlen eljárásokat bemutatva. A legelső anyag a Szkenner-o-típia, de fogsz találkozni fakamera építéssel, digitális camera obscurával és egyéb elszállt agyament dolgokkal, melyeknek látszólag semmi értelme, de valójában élvezetes, gondolatébresztő és hasznos útmutatóul szolgálhat a kreatív, kísérletező kedvű olvasónak.

IM000016A Szertár első cikke tehát a Szkenner-O-Típia nevet kapta, amit én találtam ki kb. a 2000-es években. Akkoriban nagy Galaxis útikalauz rajongó voltam, – ez most sem változott persze sokat. Kollarik Péter fordításában megragadtak a technikai jelzők, melyek ‘O’ toldalékot kaptak, komolyságukat mutatva, (Pl: Táp-O-Mata, a szerk) így örömmel, sőt büszkén adtam “találmányomnak” a Szkenner-O-Típia elnevezést.

Valójában az ötletet a kényszer szülte. Nagyon csóró voltam, még filmre is alig volt pénzem abban az időszakban. Áhítoztam egy digitális fényképezőgépre; a nyersanyag költség miatt és mert nagyon tetszett, hogy egyből láthatom a képeket, de számomra sajnos elérhetetlen árakon voltak az akkori digitális gépek. Az MTI szerkesztőségében, majd később a Metropolban az 1991-ben kiadott F3 vázra épült Kodak DCS-el ismerkedtem meg, ami 1,3 megapixeles érzékelőt rejtett magában, de ahogy mondtam ez az én zsebemnek álmodozásra sem volt érdemes.

Pénzem nem volt, de tombolt bennem az ‘alkotásvágy’, így elkezdtem gondolkozni és kísérletezni a szobában a betontömbnagyságú SCSI kábeles régi szkennerel. Felfedeztem, hogy – bár nagyon lassan, de – lehet vele digitális képet készíteni, aminek a minősége természetesen szar volt, de a képek hangulata mindent vitt. Nekiálltam beszkennelni a világot. Sajátos képivilága nagyon megfogott, egy idő után pedig elkezdtek megszületni a fent látható alkotások, mint a negatív anagramma, vagy a saját borostás képem félprofil mása. Uólag visszanézve a videokazik pedig kifejezetten az utókornak készültek, dokumentarista jelleggel, hiszen ma már keresni kell ezeket az akkori háztartásban mindennapos tárgyakat.

Több probléma is volt a rendszerrel: asztali géphez kötve (akkor még anyagilag egy notebook is elérhetetlen távolságban volt tőlem) a mobilitásról egyáltalán nem beszélhettünk, tehát a szobában kellett találjak tárgyakat, illetve így adódott, hogy saját magamat fotózzam. A másik a lapszkennelés technológiájából fakadt, folyamatosan, vonalanként halad előre az olvasófej, így nehéz volt mozdulatlanul maradni. Végül ez szülte a legszebb és legelmebetegebb anagrammákat. A kedvencem a Kristályvíz, Fény-agy és Ebéd után című triptichon, ami talán ennek az eljárásnak a csúcsa volt számomra. A Fény-agyat remélem nem kell kiemelnem más megközelítésben!

Miután úgy éreztem, hogy beszkenneltem mindent, a képi világ pedig Egy idő után unalmasnak és céltalannak tűnt, találtam más kísérletezni valót és egy időre abbamaradt ez az “újító és egyedi eljárás”.

Untitled-1

output_NJrpuGPár évvel később, 2003 környékén, amikor Sebestyén Lacival összeismerkedtem, újra szóba kerültek a Szkenner-O-Típiák. Akkor még nagyon büszkén azt hittem, hogy ez valami olyan dolog, amit én találtam ki, azóta persze rájöttem, hogy grafikusok régóta használják tárgyak felületének digitalizálására, de tény, hogy fotográfiai megközelítésből nem hallottam róla, egészen mostanáig. Sebi azonnal rágerjedt a folyamatra, sok fröccs elfogyott, mire kidolgoztunk egy mobil eljárást. Terveinkben egy bevásárlókocsi elejére rögzítettük volna a lapszkennert és fejünkbe vettük, hogy utcai, élő képeket fogunk vele készíteni.

Egy borongós őszi délutánon egy A4-es síkágyas lapszkennerel, SCSI kábellel, egy 220Voltos aksival, amit erre a célra vásároltunk és egy macbookkal, nekiindultunk a Jászai Mari térről megváltani a világot. Néhány kép készült, szám szerint talán kettő, amikor én összekevertem az akkumulátoron a pozitív és negatív pólust (nem tartottam fontosnak) és leégett az egész a picsába. A szkenner megsült, az aksi kuka. Örültünk, hogy a macbooknak nem lett komoly baja.

Ha megfogott a képi világa és ezután a beszámoló után belevágnál a dologba, akkor technikailag egy olyan szkennerre van szükség, aminek az érzékelője nagyon erős, így akár a távolba is ellát. Tapasztalataim szerint a SCSI kábellel kommunikáló eszközök alkalmasak erre. Neten, vagy bolhapiacon még lehet találni ilyen szkennert, nekem még van egy garázsban. Illetve már lehet vásárolni USB SCSI átalakítót, amivel csatlakoztathatod a laptopodhoz, ezután irány a szkennelés. Lehet, hogy itt a Phoo-n mi is elkezdünk egy sorozatot!

Legvégül pedig hadd mutassam be ezt a gondolatébresztő önarckép animgif-et, amit már nem emlékszem mennyi ideig csináltam. A zaj és a színhelyesség teljes hiánya mellett különösen unikális élményt adnak az elmosódott ujjlenyomatok, ami a mozgókép eredetiségét szavatolja. Egy képben benne van minden, amit akkoriban a Szkenner-O-Típiáról tudtam és ahogy magamat akkoriban aposztrofáltam a világban. Hullámos, zavaros emberábrázolás, zajos, igénytelen képminőség, finoman vibráló mozgókép és összefogdosott képfelület. Ugye milyen jó úgy szöveget olvasni, hogy közben neonfényben vibrál a szemed előtt egy gif? Készült 2000-ben!

Szöveg és kép: Kálló Péter

0