Phoo Magazin | Mária Švarbová - A futuro-retro kincsei
A futuro-retro kincsei Mária Švarbová neve sokak számára ismerősen csenghet: a 28 éves szlovák fotográfus rendkívül népszerű lett egyéni stílusának is köszönhetően, a Vogue és a Guardian is megkereste már ajánlatával. A Trierenberg Super Circuit nagyszabású fotográfiai szalonján aranyérmes lett. A szocializmusban épült uszodákban készített fotói bejárták az egész világot. Álomszerű hangulat, pasztellszínek és gondos tervezés jellemzik képeit. Meglepődve láttam, hogy több interjúban is Aria Baró művésznéven szerepelsz. Miért is? 2010 óta foglalkozom komolyabban a fotográfiával, akkor választottam magamnak ezt a nevet. Nincsen különösebb jelentősége, csupán eljátszogattam az igazi nevemmel, és ez lett az eredménye. Az egyetemen régészetet és restaurációt tanultál, miért váltottál mégis a fotózásra? Igazából a művészetek érdekeltek egész gyermekkoromban, a régészet is ebből az érdeklődésből fakadt. A fényképezéssel véletlenül találkoztam. A testvérem adott nekem egy tükörreflexes gépet, amibe reménytelenül beleszerettem. A fotózás szenvedélyemmé vált és segített lebontani a falaimat, korlátaimat. Mit gondolsz, a régészeti tanulmányok hatással voltak a művészetedre? Az archeológia önfegyelemre tanított. Rendkívül aprólékos, körültekintő vagyok munka közben, egyetlen részlet sem kerülheti el a figyelmemet. A projekteket türelemmel, olykor heteken át készítem elő. A sztratigráfia, (rétegtan- szerk.) pedig abban segített, hogy különböző rétegekben gondolkozzak. A Forgotten (Elfeledve) című projektemet is a különböző, felszín alatti rétegek vizsgálata inspirálta. Könnyű volt a váltás egy teljesen ismeretlen világba? Azért nem volt teljesen ismeretlen. Édesapám már nyugdíjas ugyan, de korábban fotózásból is kereste kenyerét, ahogyan a nagypapám is. Az édesapám nagynénje pedig egy orosz napilap fotóriportereként dolgozott. Édesanyám közgazdász, ő jelenleg azzal támogat, hogy intézi a könyvelésemet. Rövid idő alatt gyökeresen megváltozott az életed. Ismert, sokat foglalkoztatott fotós lettél. Tetszik ez a pörgés? Imádok fejlődni, az egy helyben toporgásnál kevés dolgot utálok jobban. A fényképezés szinte csak jó, izgalmas doglokat hozott az életembe. Ugyanúgy élvezem minden percét most is, hogy hobbiból szakmává vált.. Néha elfáradok, de ez totál nem érdekel, ugyanis munkamániás vagyok. Még mindig Szlovákiában élsz? Itt élek és alkotok. Nem tervezem elhagyni az országot, ide születtem, ide kötnek az emlékeim, ezt a környezetet ismerem gyermekkorom óta. Éltem a kommunista rendszerben is, amelynek ugyan már régen vége, de az épületek és a dizájn még emlékeztetnek rá. A munkáid többségében ezt a szocialista hagyatékot használod fel. Ennek a hagyatéknak a meghatározó elemei számomra a minimalizmus és az időtlenség. A szocialista építészet, az épületbelsők kialakítása szerintem kifejezetten futurisztikus. Erre találtam ki a futuro-retro kifejezést. Gyakran keresek újabb és újabb helyszíneket a projektjeimhez, Szlovákia tele van rejtett kincsekkel. Amikor először láttam a képeidet, olyan érzésem támadt, mintha Wes Anderson filmjeiből látnék részleteket. Ismered őt? Egyszer egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet a hasonlóságra, akkor még azt sem tudtam, ki az a Wes Anderson. Aztán elkezdtem nézni a filmjeit, és nagyon bejöttek. Persze ezen egyáltalán nem lepődtem meg! Az egyik leghíresebb sorozatodat uszodákban készítetted. Az első uszodás fotókat 2014-ben készítettem, ekkor jártam először egy igazán szocialista jellegű létesítményben. Varázslatos hangulata volt. Azóta már kilenc különböző uszodát térképeztem fel Szlovákiában, és még ma is dolgozom ezen a sorozaton. A leghosszabb személyes projektemmé vált. Klisé, de igaz: minden ember egyéniség, és nagyszerű, ha ezt a művészetben is érzékeltetni tudja. Neked ez sikerült: szinte egyből felismerem a fotóidat. De milyen az igazi Mária? Lázadó gyerek! Nem szeretem, ha parancsolnak nekem, szabadságra vágyom. Tudom, mit szeretnék, és addig nem nyugszom, amíg el nem érem a céljaimat. A személyes és pszichológiai fejlődés számomra alapvető igény ugyanúgy, ahogy a karrierépítés. Érzem, hogy minden nap tanulhatok valami újat, és jobbá válhatok. De azért ne ijedjen meg senki, a határozottságom ellenére aranyos, gyengéd és érzékeny nő vagyok J
A futuro-retro kincsei, Mária Švarbová, phoo magazin, fotográfia, fotóművészet, 6x6, színes, fotóművész nő, konstruktívizmus, minimál, szlovákia
24602
single,single-post,postid-24602,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.6,wpb-js-composer js-comp-ver-4.3.4,vc_non_responsive
 

A futuro-retro kincsei

Mária Švarbová

A futuro-retro kincsei

Mária Švarbová neve sokak számára ismerősen csenghet: a 28 éves szlovák fotográfus rendkívül népszerű lett egyéni stílusának is köszönhetően, a Vogue és a Guardian is megkereste már ajánlatával. Trierenberg Super Circuit nagyszabású fotográfiai szalonján aranyérmes lett. A szocializmusban épült uszodákban készített fotói bejárták az egész világot. Álomszerű hangulat, pasztellszínek és gondos tervezés jellemzik képeit. 

Meglepődve láttam, hogy több interjúban is Aria Baró művésznéven szerepelsz. Miért is?

2010 óta foglalkozom komolyabban a fotográfiával, akkor választottam magamnak ezt a nevet. Nincsen különösebb jelentősége, csupán eljátszogattam az igazi nevemmel, és ez lett az eredménye.

Az egyetemen régészetet és restaurációt tanultál, miért váltottál mégis a fotózásra?

Igazából a művészetek érdekeltek egész gyermekkoromban, a régészet is ebből az érdeklődésből fakadt. A fényképezéssel véletlenül találkoztam. A testvérem adott nekem egy tükörreflexes gépet, amibe reménytelenül beleszerettem. A fotózás szenvedélyemmé vált és segített lebontani a falaimat, korlátaimat.

Mit gondolsz, a régészeti tanulmányok hatással voltak a művészetedre?

Az archeológia önfegyelemre tanított. Rendkívül aprólékos, körültekintő vagyok munka közben, egyetlen részlet sem kerülheti el a figyelmemet. A projekteket türelemmel, olykor heteken át készítem elő. A sztratigráfia, (rétegtan- szerk.) pedig abban segített, hogy különböző rétegekben gondolkozzak. A Forgotten (Elfeledve) című projektemet is a különböző, felszín alatti rétegek vizsgálata inspirálta.

sv2a5631 sv2a5796-2 sv2a9876

Könnyű volt a váltás egy teljesen ismeretlen világba?

Azért nem volt teljesen ismeretlen. Édesapám már nyugdíjas ugyan, de korábban fotózásból is kereste kenyerét, ahogyan a nagypapám is. Az édesapám nagynénje pedig egy orosz napilap fotóriportereként dolgozott. Édesanyám közgazdász, ő jelenleg azzal támogat, hogy intézi a könyvelésemet.

Rövid idő alatt gyökeresen megváltozott az életed. Ismert, sokat foglalkoztatott fotós lettél. Tetszik ez a pörgés?

Imádok fejlődni, az egy helyben toporgásnál kevés dolgot utálok jobban. A fényképezés szinte csak jó, izgalmas doglokat hozott az életembe. Ugyanúgy élvezem minden percét most is, hogy hobbiból szakmává vált.. Néha elfáradok, de ez totál nem érdekel, ugyanis munkamániás vagyok.

sv2a6094 sv2a6818

Még mindig Szlovákiában élsz?

Itt élek és alkotok. Nem tervezem elhagyni az országot, ide születtem, ide kötnek az emlékeim, ezt a környezetet ismerem gyermekkorom óta. Éltem a kommunista rendszerben is, amelynek ugyan már régen vége, de az épületek és a dizájn még emlékeztetnek rá.

A munkáid többségében ezt a szocialista hagyatékot használod fel. 

Ennek a hagyatéknak a meghatározó elemei számomra a minimalizmus és az időtlenség. A szocialista építészet, az épületbelsők kialakítása szerintem kifejezetten futurisztikus. Erre találtam ki a futuro-retro kifejezést. Gyakran keresek újabb és újabb helyszíneket a projektjeimhez, Szlovákia tele van rejtett kincsekkel

Amikor először láttam a képeidet, olyan érzésem támadt, mintha Wes Anderson filmjeiből látnék részleteket. Ismered őt?

Egyszer egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet a hasonlóságra, akkor még azt sem tudtam, ki az a Wes Anderson. Aztán elkezdtem nézni a filmjeit, és nagyon bejöttek. Persze ezen egyáltalán nem lepődtem meg!

sv2a3109 sv2a0090 sv2a0555-2 sv2a2856 sv2a3020

Az egyik leghíresebb sorozatodat uszodákban készítetted. 

Az első uszodás fotókat 2014-ben készítettem, ekkor jártam először egy igazán szocialista jellegű létesítményben. Varázslatos hangulata volt. Azóta már kilenc különböző uszodát térképeztem fel Szlovákiában, és még ma is dolgozom ezen a sorozaton. A leghosszabb személyes projektemmé vált.

Klisé, de igaz: minden ember egyéniség, és nagyszerű, ha ezt a művészetben is érzékeltetni tudja. Neked ez sikerült: szinte egyből felismerem a fotóidat. De milyen az igazi Mária?

Lázadó gyerek! Nem szeretem, ha parancsolnak nekem, szabadságra vágyom. Tudom, mit szeretnék, és addig nem nyugszom, amíg el nem érem a céljaimat. A személyes és pszichológiai fejlődés számomra alapvető igény ugyanúgy, ahogy a karrierépítés. Érzem, hogy minden nap tanulhatok valami újat, és jobbá válhatok. De azért ne ijedjen meg senki, a határozottságom ellenére aranyos, gyengéd és érzékeny nő vagyok

sv2a5561 sv2a4827-2-recovered

https://www.instagram.com/maria.svarbova/

http://www.mariasvarbova.com/

Készítette: Kocsány Kornél