Phoo Magazin | Lehívja
Phoo Magazine - Budapest based visual storytelling magazine - Kortárs Fotográfiai Magazin
Phoo Magazin, Phoo, Phootographers, Kortárs Fotográfiai Magazin, Visual Storytelling, Professional photography, magazine, phoo.hu, hungarian, budapest, kálló péter, visual, vizuális, fotóesszé, sorozat, igényes tartalom, fotózás, hasselblad, leica, nikon, szabadidő, tartalom szolgáltatás, fekete-fehér, színes, kodak, fotóriport, like, facebook, twitter, ingyenes, okos, képírás, képíró, magyar, fényképezés, VII magazin, new york times, lens culture, visual culture, vizuális kultúra, vizuális kommunikáció, BKF, MOME, muosz, kiemelkedő, minőség,
22648
single,single-post,postid-22648,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded,,select-theme-ver-1.6,wpb-js-composer js-comp-ver-4.3.4,vc_non_responsive
hegyibeszed_150315-01-1

Lehívja

A víztoronynál tértem magamhoz, időben, éppen elhatároztam, hogy felmászom. A kisrádióm később újra szerepet kapott, rá lehet bízni a dolgot, de azzal az impozáns épülettel szemben tehetetlen volt. Hiába, menni kellett, föl a tetejére, hogy Zsuzska lássa, jövök. A kollégium a város szélén. A város a kollégium szélén. A szögesdróttal próbáltam vigasztalni magam, a víztorony kerítésének tetején tekeredett.
Nem használt. Rángattam a láncot a kapun, simán legyőzöm az embert a fizikával, a rozsda és az idő nekem dolgozik, mindenki nekem dolgozik az embereken kívül.
Nem jutottam be. Nem is akarok. Továbbindultam a szél felé, végre egy jó szám. Hej, most!
A bejáratnál tértem magamhoz, addig arra gondoltam, hogy, 

semmire nem emlékszem. 
Azt mondtam a portásnak, hogy látogatóba érkeztem, de utánam jött. Kinyomult a fülkéből, érett pattanás. Bevallottam neki a lányt. Várjak a társalgóban. Támogass, hej, most! Leültem minden üres asztalhoz, elővettem a bort. Megint jó, kakaót rá! A kakaó gondolatától émelyegni kezdtem, szarul szólt a kisrádió az üres társalgóban, menekülni próbáltam. Berántottam az ajtóval, ugyanaz a kilincs kint és bent, ez szex. Csak erre jártam, szia, dugóhúzót nem hozott, valamivel, végül kulccsal, jó kis rádió, szereted? Nagyon. Erekciómat a szájába képzelem. Nem hív fel, koszos az ablak, milyen lehet itt lakni, kivárom, ha már idáig eljöttem. Sörrebor, semmikor, mindenkor, még egy kör, már nem kívánom. A szája, a szeme, merem megnézni a mellét, lerészegedem. Tudtam, hogy szeret. Még egy szám, de nem.
A folyosó végén balra, második emelet, ezt képzelem. Még marad, marad még. Egész végig rossz zene szólt, összetörtem a rádiót. Hallod? Kihallatszik, milyen jó velem? Felment, koszos napsugarak és magamhoz tértem. Kifelé a portásra nem emlékszem.
Fáztam, nem a víztorony felé, csak simán hazamegyek.

 

Fotó: Sebestyén László
Szöveg: Freisinger Balázs